Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 174-177. (Budapest, 2001)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - Walsa Róbert: „Az egyetemi rövidített tanfolyamok" története. A Kir. Magy. Pázmány Péter Tudományegyetem keretében Egyesített Orvostudományi Kar — Breslau-Halle, 1944-1945

1944. november 26-i dátummal jelent meg a honvédelmi miniszter 17.120 — M.l.b. — 1944.H.M. „Szigorúan bizalmas" jelzésű rendelete, amely tudomásunkra hozta, hogy a magyar kormány a német kormánnyal való előzetes megállapodása alapján elhatározta, hogy az egyetemeket és a főiskolákat áttelepíti Németországba. Az áttelepítés részben katonai úton történik. A férfi hallgatókat SAS behívóval katonai szolgálatra, míg a női hallgatókat „honvédelmi munkára" hívták be és „szállítmányként telepítették" Németországba. — A behívás összesen 2528 orvostan-, orvos-gyógyszerész-, állatorvos-, gépész-, általános- és vegyészmérnök egyetemi és főiskolai hallgatót érintett, akiket igazolványainkon „Fahnenjunker Schütze" (Stud. med. etc.), azaz a régies és nyakatekert „zászlósjelölt lövész " címmel jelöltek. A rendelet szövege intézkedett a behívás részleteire vonatkozóan és azzal végződött, hogy „az elmaradók katonaszökevénynek számítanak és rögtönítélő bíróság elé kerülnek", amelynek ítéletéhez az adott körülmények között nem férhetett kétség. A nyilas honvédelmi miniszter, Beregfy, ezt a rendeletet már a biztonságosnak vélt „ Gyepű "-ről hirdette meg. [6]. A Függetlenség — Esti Újság c. napilap 1944. december 2-i száma [7] közölte ezt a felhívást — a két lapot háborús papírtakarékosságra hivatkozással akkor már összevonták — amit a november 28-án postára adott és december 1-én kézbesített SAS behívók csak megismételtek — amely szerint a m. kir. honvédelmi miniszter felszólítja a budapesti és vidéki egyetemek 1944—^15. egyetemi félév VI—IX. féléves orvostanhallgatóit, hogy december 5-én 8 órakor „vonuljanak be" a József Nádor Műegyetem aulájába tényleges katonai szolgálatra. A megjelenteket a rendelet szerint „rövidített eljárással avatták fel és sorozták be", azaz egy katonai eskümintát kellett közösen és fennhangon megismételniük. Csilléry kormánybiztos személyesen és szóban tudomásunkra hozta, hogy a „győzelem után" mi, akik addig szolgálatmentességet élveztünk, építhetjük újjá a „Kárpát-Duna-Nagyhazát". Az „örvendetes" információt Szentpály Imre hadi műszaki törzskari ezredes azzal egészítette ki, hogy aki pedig a tanfolyamról lemarad, „arra a törvény teljes szigorával fog lesújtani ". Az egyetemi hallgatókat kitelepítő szállítások a következő napokban indultak meg. Az első szerelvény december 8-án gördült ki a Keleti pályaudvarról és a mérnökhallgatókat vitte, akik december 13-án Érkeztek Breslauba. A második szerelvény indulására — nagyobb részt orvostanhallgatókkal — december 10-én került volna sor. De már az elindulást is baljós jelek kisérték. Az indulófélben lévő vonatot máz a pályaudvaron feltartóztatták, mondván, hogy a Budapestet Béccsel összekötő vasútvonal biztonságát szovjet páncélosok veszélyeztetik [30j. Emiatt azután az indulás átmenetileg meghiúsult. A halasztás négy napot vett igénybe, miközben az ismétlődő légiriadók miatt a szerelvényt több ízben kivontatták az üvegcsarnokból, a tolatások során az ún. tanzászlóalj konyhavagonja valahogyan lemaradt, melynek következtében az ígért úti ellátás is az otthonról hozott hideg kosztra korlátozódott, azon osztoztunk meg társainkkal. A társaság igen vegyes volt: kollégák, menyasszonyjelöltek, önjelölt kísérők, hozzátartozók. Senkit nem ellenőriztek, de a kollégák legalább arcról ismerték egymást. A búcsúzkodás tehát négy nap múlva megismétlődött. Vonatunk végül is december 14én délután indult a bizonytalanba. Sötétedésig a ferencvárosi teherpályaudvaron vesztegeltünk. A következő nap reggelére mindössze a biatorbágyi viaduktig jutottunk. A negyedik napon érkeztünk Bécsbe. A továbbiakban Brünn, Pardubitz, Kolin, Leitmeritz, Drezda,