Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 174-177. (Budapest, 2001)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - Walsa Róbert: „Az egyetemi rövidített tanfolyamok" története. A Kir. Magy. Pázmány Péter Tudományegyetem keretében Egyesített Orvostudományi Kar — Breslau-Halle, 1944-1945

„AZ EGYETEMI RÖVIDÍTETT TANFOLYAMOK" TÖRTÉNETE A KIR. MAGY. PÁZMÁNY PÉTER TUDOMÁNYEGYETEM KERETÉBEN EGYESÍTETT ORVOSTUDOMÁNYI KAR — BRESLAU-HALLE 1944-45 WALSA RÓBERT Ez az írás azoknak szól, akik velem együtt részt vettek ebben az „örült kaland"-ban, azoknak, akik azóta már nincsenek közöttünk, de hozzátartozóik emlékeznek a történésekre, és akik akkor még meg sem születtek, és semmit nem tudnak az eseményekről, mert sokáig nem volt tanácsos emlékezni sem rájuk. A sztálingrádi vereséggel az egész európai háború sorsa megfordult és a szovjet hadsereg egyre inkább visszavonulásra kényszerítette a német hadigépezetet. Érthető fejtörést okozott a csatlós országok felelős vezetőinek, hogy — többek között — mi történjék az addig megkímélt egyetemi ifjúsággal. A honvédelmi miniszter 26.000-1944. sz. rendelete azokra az orvostanhallgatókra vonatkozott, akik diplomájukat előreláthatólag nem szerzik meg 1945—46-ig. Nekik karpaszományosként kellett bevonulniuk. Boros József professzor, az 1. sz. Belgyógyászati Klinika akkori igazgatója személyesen folyamodott a Honvédelmi Minisztériumban Dobók ezredeshez, aki azonban minden változtatás elől elzárkózott. Honvédségi körökben ugyanis elterjedt az a hiedelem, hogy egyes hallgatók nem igyekeznek szigorlataikat letenni, ezzel is késleltetve bevonultatásukat, mások pedig ugyanezen okból más fakultásokról is orvostanhallgatónak iratkoznak át. Ezért a dékán azt indítványozta, hogy más fakultásokról ne fogadjanak el átiratkozni szándékozókat. Az orvos- és gyógyszerészhallgatók bevonulásáról az 1944. május 19-i kari ülésen foglaltak állást, május 26-án pedig Bakay Lajos sebész-professzor és Mester Miklós vallás- és közoktatásügyi államtitkár közösen döntötték el, hogy a tanulmányaikat folytató orvostanhallgatók milyen menetrend szerint kötelesek tanulmányaikat befejezni. A 9333/1944. sz. V. K. M. rendelet szerint a 10. félév elhagyandó, a doktorrá avatásnak pedig 1944. októberéig meg kell történnie. A Történelem azonban másként döntött. Azzal, hogy Románia 1944. augusztus 23-án átállt a szövetségesek oldalára, a szovjet hadsereg egységei napok múltán a mi határainkon is megjelentek, sőt nagyobb egyetemi városaink közül Kolozsvárt október 10-én, Szegedet október 11-én [34], Debrecent pedig október 20-án [23] már el is foglalták. Hogy a tennivalókról idejekorán hivatalos helyen is elmélkedtek, arra utal Vörös János vezérkari főnöknek Kádár Gyula ezredes, a VKF 2. (a katonai titkosszolgálat) akkori főnöke előtt 1944 szeptember első napjaiban tett megállapítása, mely szerint Vörös emlékiratot is szerkesztett a Kormányzó részére azzal a javaslattal, hogy „... a magyar hadsereget át kell menteni végső szükség esetén Nyugatra, az ország mozgatható értékei és a hadköteles fiatalság Németországba telepíttessék ki, hogy ott felkészülhessen az új honfoglalásra"