Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 174-177. (Budapest, 2001)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - Kapronczay Katalin: A tudományos társaságok szerepe a magyar orvosi szakirodalom fejlődésében. 1867 és 1914 között

Maszák Elemér, Gerlóczy Zsigmond, Csapody István, Moravcsik Ernő, Schuschny Henrik, Dalmady Zoltán neve és szaktudása garancia volt erre. A Királyi Magyar Természettudományi Társulat és Kiadóvállalata az orvosi szakirodalomért Nem azért maradt a bemutatás végére a Természettudományi Társulat, mintha jelentőségében csekélyebb lett volna szerepe az orvostudományi szakirodalom szempontjából. A dolog lényege az, hogy másfajta eszközökkel kapcsolódott be a folyamatba, elsősorban az előfizetők toborzását, a terjesztés korszerűbb és a társadalom szélesebb rétegeit megmozgató formáit alkalmazták az orvosi irodalom népszerűsítésében is. A Társulat tevékenysége nyomán először a természettudományi folyóiratok szélesebb skálája került az olvasók kezébe. A szakirodalmi tevékenység kiteljesedését tette lehetővé a saját könyvkiadó alapítása. Dapsy Lászlót, az angliai útján látottak ébresztették rá arra a felismerésre, hogy itthon is szükséges egy olyan fórumot létrehozni, amely a természettudományok korszerűen szervezett ismertetését teszi lehetővé. A létesítendő könyvkiadó példaképeként a már több éve sikeresen működő Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulatot jelölte meg. A tervezetet a közgyűlés 1872. január 17-én fogadta el, a választmány pedig egy szervező bizottságot hozott létre a részletkérdések kidolgozására. A könyvkiadó működtetését a Társulat tagjaiból — önkéntes jelentkezés alapján — toborzott, részvénytársasághoz hasonló társulásként tervezték: bizonyos összeg befizetésével válik valaki a könyvkiadó tagjává, ennek fejében egy-egy példányt kap a megjelenő kiadványokból. Közösen döntenek arról, hogy mit tartanak érdemesnek a kinyomtatásra. A felhívásra rövidesen 650 beleegyező aláírás érkezett vissza, a taglétszám 1873-ra 1105-re emelkedett, a sikeres működés jeleként ez a szám 1877-re már elérte az 1458-at. A kiadványozás tervét 3 éves ciklusokra osztották be, ezalatt 5-6 kötet körzetadását tervezték 170—180 ív terjedelemben. Első három kötetünk 1873-ban hagyta el a nyomdát [Bernard von Cotta: A jelen geológiája (ford.: Petrovics Gyula); Charles Darwin: A jajok eredete (ford.: Dapsy László), Th. H. Huxley: Előadások az elemi élettan köréből (ford.: Magyar Sándor)] Hamarosan bizonyossá vált, hogy a Kiadó Vállalat létjogosultságával kapcsolatos kezdeti aggodalmak alaptalanok voltak, hiszen nem csupán a Társulat tagjainak lelkesedését vívta ki a könyvkiadó ténykedése, de a Magyar Tudományos Akadémia is nyomatékosan kinyilvánította megelégedését. Az elismerés nyomán foganatosított intézkedés helyzetüket stabilizálta és jövőjüket is biztosította, amennyiben a természettudományi művek kiadását a továbbiakban teljes egészében a Természettudományi Könyvkiadó Vállalatra bízta. Csengery Antal 1874. június 12-én kelt levelében a döntést így indokolta: „Az Akadémia Könyvkiadó Bizottsága midőn ezen vállalat határait kijelölte, nem tartotta célszerűnek, hogy a természettudományi munkák közrebocsátása is terjeszkedjék ki, minthogy e téren a Kir. magyar Természettudományi Társulat irodalmunk szükségleteit is hiányait helyesen megfigyelve, élénk és sikeres tevékenységet fejt ki, mely a magyar közönség pártolását méltán vívta ki. "

125 Az erkölcsi elismerésén túl 1875-től évi állandó anyagi támogatást kaptak, annak érdekében, hogy kiadványaikat még alacsonyabb eladási áron tudják közreadni. 125 Gombocz Endre: A királyi Magyar Természettudományi Társulat története 1841—1941. Bp., 1941. 18.