Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 174-177. (Budapest, 2001)

KÖNYVSZEMLE — BOOK REVIEW

Zalai professzornak, az MTA doktorának, a Nemzetközi Gyógyszerész-történeti Akadémia volt elnökének, a Semmelweis Egyetem Gyógyszerész-tudományi Kara emeritus professzorának és volt dékánjának, külföldi egyetemek díszdoktorának most megjelent immár sokadik — gyógyszerészettörténeti könyve — azon felül, hogy mind reprezentatív kiállítása, mind magas szintű tartalma révén alkalmas a gyógyszerészeti tudomány jelentőségének széles körben való ismertetésére és népszerűsítésére — számunkra rendkívül tanulságos és példamutató. Tanulságos azért, mert bizonyítja, hogy a gyógyszerészek sohasem váltak külön az orvostudománytól és az egészségügytől. Kereskedelmi-gazdasági érdekeiket mindig képesek voltak az orvostudomány, a gyógyítás magasabb rendű céljainak alárendelni. Ennek köszönhetik, hogy a gyógyszergyártást mindig a gyógyszerkutatás irányította, márpedig a társadalmi rangot és megbecsülést nem a vagyon, hanem csakis a tudományos eredmények képesek biztosítani. Példamutató azért, mert tanúsítja, hogy a gyógyszerészek milyen nagy súlyt helyeznek múltjuk ápolására, szakmájuk, hivatásuk egészségügyi, tudományos, kulturális és társadalmi jelentőségének bemutatására. Emléktáblák, emlékérmek, szobrok őrzik jeles gyógyszerészek emlékét; Gyógyszerészeti Múzeum, patikamúzeumok, Országos Gyógyszerészet-történeti Könyvtár működik; számos gyógyszerészet-történeti könyv, kiadvány, sőt periodika áll a kutatók rendelkezésére. Mindezek közül kiemelkedik ez a művészi kivitelű könyv, amely nemcsak a hazai gyógyszerészeti történetírás fejlődésében, hanem egyetemes tudománytörténeti szempontból is mérföldkőnek tekinthető. Vajon mikor lesz a magyar állatorvosoknak is hasonló, reprezentatív állatorvos-történeti albuma? A Galenus Kiadót és a szegedi Kossuth Nyomdát dicsérő, díszes kiállítása alapján a könyv esélyesen pályázik „Az Év Könyve" cím elnyerésére. Forgatását állatorvos-kollégáimak melegen ajánlom. Karasszon Dénes