Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 174-177. (Budapest, 2001)

ADATTÁR — DOCUMENTS - Csapody István: Szemész életrajzom — munkáim jegyzéke

műtéte után császármetszéssel adott életet gyermekének, egy másik mindkét szemén operált betegem spontán szült szemének minden károsodása nélkül. Igen komoly feladatot vállalt az osztályom a gliomas (retinoblastomas) gyermekek kezelésbe vételével. Ebben nagy segítségemre volt Erőss Sándor adjunktusom. A besugárzások (a röntgenkezelést Ródé Iván végezte az Onkológiai Intézetben) szemorvosi vezetése, a kezelések ellenőrző tükrözése, a teendők mindig újabb elhatározása, minden eset további számontartása kétségtelenül a szemészet legsúlyosabb tennivalója, amelyet hazánkban csak mi vállaltunk. (A környező államokból is érkeztek gyerekbetegek.) Az újabb eljárás, a fotokoaguláció tanulmányozására Erőss Sándort kiküldtem Bonnba, hogy Meyer-Schwickeratnál tanulmányozza ez eljárást. (Az új és igen költséges készülék beszerzésére nem csak ígéret hangzott el, de a gyártó Zeiss művek levelében azt kérdezte, hogy milyen magyar nyelvű feliratokkal lássa el a gyártás alatt levő berendezést. Ez a készülék el is készült, de nem a Szent János kórház kapta meg, hanem egy másik intézet.) Irodalom - írás. A szemészet tudományos müvelésén kívül sok minden érdekelt, ami a szemre vonatkozik. Megállapítottam, hogy Petőfi teljes napfogyatkozás végigészlelésekor milyen szemsérülést szenvedett s ami még nevezetesebb, kimutattam, hogy ez olyan élmény volt számára, amelynek nyoma és emléke egész költészetén végigvonul. (3.11) A napfény kápráztató, vakító hatása leggyakrabban használt költői hasonlatává lett. Egyik költeményében, mint hasonlatot, utóképeit is megemlíti. E célból az egész Petőfit végig kellett olvasni és kijegyzetelni. Tanulmányommal mindenben egyetértett Petőfi életrajzírója Ferenczy Zoltán és a vele behatóan foglalkozó irodalomtörténet-tudós Horváth János is. Sok munkát fordítottam az íráselemzésre szemészeti szempontból. Abból indultam ki: lehetetlen, hogy aki szemet jól operál, rátermettségét kellően elemzett írásában el ne árulná. E végből grafológiai munkákat tanulmányoztam és szakemberekkel tanácskoztam. Munkámat (5.16) franciául is megjelentettem. (5.19) Az akkor élő grafológusok legnagyobbika, Pulver is jónak minősítette. Főként a múlt és a jelen magyar szemorvosait vettem elemzés alá. Munkám a szemoperálók képzését akarta szolgálni, előzetes tájékoztatásképpen a várható készségére. Magánrendelésemet mindig szívesen tartottam meg, mert a legjobb feltételek között, jó műszerekkel, csendben, nyugalomban tudtam itt megoldani az eseteket. Itt fejlődtem jó szemorvossá. Anyagi szempont nem igen vonzott, olcsó ember voltam és sok ingyenmunkát is végeztem otthon. Krisztina körúti első rendelőm még nagyon szerény volt, a második, már a Deutsch-fé\e házban annál fényesebb, négy helyiség az első emeleten, kárpitozott borítás az előszobában, a rendelő Van Dyck-b&mo. festéssel, sok elsüllyesztett vezetékkel, központi kapcsolóval, ahogy Blaskovics rendelőjében láttam. Ez határozottan luxus volt, eléggé meg nem okolható pazarlás! Voltak ugyan privát betegeim, hol több, hol kevesebb, de a rendelőbe jártak a Posta Betegbiztosítónak havi díjért vállalt esetei és a Rokkantsegélyező felülvizsgálatára jelentkező tagjai is. Elvállaltam különben a budakeszi szanatórium szemész konziliáriusi teendőit is. Akkor is kevés volt a szemorvos. Szép volt azután a Bethlen-udvari (Attila körút) rendelőnk is, de már csak két helyiséggel (és a lakás mellette). Legkedvesebb pedig az utolsó rendelőm a Malinovszky (Szilágyi Erzsébet) fasorban. Ezt feleségem és fiunk nyári szabadság alatt sok-sok lemondással és fizikai áldozattal meglepetésül készítették el, mert a magánrendelést a kórház területén a továbbiakban nem engedélyezték. Most már átadtam fiunknak, aki kitűnő készültségével és sok tudással zökkenő nélkül folytatja munkámat. És annak idején nem ritkán mondták nekem, hogy eljöttek an-