Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 174-177. (Budapest, 2001)
ADATTÁR — DOCUMENTS - Bárány László: Az 1809. évi nemesi felkelés egészségügye
József Szemere tábalbíró úr helyett ült fel 150 Ft-ért, 8 font rozsért, 2 font búzáért, s végül 5 négyszögöl kukoricaföld egy esztendei terméséért. Híven teljesítette a kötelességét, meghalt százötven forint vérdíjért, amelyből csak hatvanötöt kapott előlegül kézhez. Szemere úr nem akarta kifizetni a hátralékot, mert alighanem azt tartotta a közmondással: Oda a gyerek, oda a komaság... Asszonyának szerencsére kezében volt a táblabíró úr kötelezvénye, amelyet szorultságában adott, s így a bizottság közbelépésére fizetnie kellett. 13 A győri csata után a francia és a hazai kórházak valósággal ontották a halotti leveleket. Az elhunyt felkelők után visszamaradt 159 csákó, 81 tarsoly, 158 borjúbőr hátitáska, 179 köpenyeg és számos egyéb felszerelési tárgy, amelyet Pest megye adatott, és 3101 Ft-ot vett be értük. A nádor összehívatta Pest megyében a felkelés rokkantjait és az elesettek után maradt özvegyeket, hogy 50, 100 vagy 200 forinttal ajándékozzon meg közülük egyeseket. Három rokkantnak és egy özvegynek napi 24 krajcár kétszeres zsoldot adatott, s úgy határozott, hogy négy rokkant, illetve fogságba esett felkelőnek és családjának további intézkedésig folyósíttatja a zsoldot. 14 (... ) 1817-ben került arra sor, hogy azok a rokkantak, akik ezt az évet megérték, 50, 60, illetve 90 Ft-os rokkantsági nyugdíjban, özvegyi vagy árvaellátásban részesülhettek. 15 Prónay jelentette, hogy Pest megye lovasezredének 2 első, 1 másodosztályú kapitánya, 1 főhadnagya, 6 káplárja s 11 közvitéze esett sebbe a csatározások folyamán. Rokkanttá vált 3 káplár és 13 közvitéz, akiket a bizottság a „Tekintetes Vár Megyének bölts rendelkezése szerént elbocsátott " — tanúsítja a jegyzőkönyvi feljegyzés. Vécsey Mihály, Somogy megyei főszolgabíró augusztus 25-én jelentette megyéje Bizottságának, hogy egy sorhadbeli őrnaggyal és egy törzsorvossal érkezett Marcaliba, ahol az uraság tehénistállóját kellett azonnal kiüríteniük és a következő napra 200 beteget befogadó kórházzá berendezniük. 16 A háborúból hazatért katonák egy ma szövődményekkel terhes influenzaként ismert betegség kórokozójával fertőzték meg az átvonulási útvonalukba eső községeket, és ezeken keresztül az egész országot. Ezzel a nyavalyával talán a francia katonák fertőzték meg a sorhadat, s arról terjedhetett át a kór a felkelőkre. Tény, hogy a csapatok egyharmada esett át a betegségen. Agynak dőlt a hercegprímás is, és egynéhány nap múltán meghalt. Megfertőződött maga a császárné is, aki fivérét, a hercegprímást ápolta. A betegség sok áldozatot követelt mind a katonaság, mind a polgári lakosság köréből. Volt olyan fertőzött község, ahol annyi egészséges ember sem maradt, hogy maga és közvetlen szomszédai jószágát ellássa. 17 (... ) A katonai intézkedések nem voltak okvetlenül összhangban a járványügyi megfontolásokkal. Egy példa: a Splényi-dandár 6 zászlóalja annyira fertőzött volt és annyi betege lett, hogy eredeti helyéről, a fertőzés melegágyából parancsnokai Csákvárra meneteltették át, 13 Pest megyei Levéltár, Insurr. Fase. (XI—XIII) 1810. 1074—2983. 14 Uo. 15 Pest megyei Levéltár, Insurr. Fase. (XI—XXII) 1817. 8—5—4559—269—4567. 16 Somogy megyei Levéltár, //. Ins. (VIII. iratcsomó) 12. 17 Pest megyei Levéltár, Insurr. Fase. (XI—XIX) 1814.1 W 933.
