Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 174-177. (Budapest, 2001)

KÖZLEMÉNYEK — COMMUNICATIONS - Németh György: Születésszabályozás az ókorban

tott maga után szintén egyetlen törvényes örököst. Platón (Törvények. 930c) megjegyzi, hogy egy családban legalább egy fiú és egy lány gyereket föl kell nevelni. Az egykezes veszélyeire Polybios (36, 17.) egyértelműen felhívja a figyelmet. Polybios szerint a pénzvágy sarkallja arra az embereket, hogy csak egy, legfeljebb két gyerekük legyen, aztán ha a két gyerek közül az egyiket a háború, a másikat a betegség viszi el, a család kihal, és egész vidékek néptelenednek el. A görögök az egykézésnek a házasélet megvonásán kívül természetesen más módszereit is ismerték és alkalmazták. A házasodási életkor kitolása A születendő gyermekek számának korlátozására szolgált a házasodási életkor kitolása is. A Kr. e. 7. századi Hésiodos szerint legalább harminc évesnek kell lennie a vőlegénynek {Munkák és napok 695—699): ,Jókor kell asszony-feleséget hoznod a házhoz, harminc esztendőt ha megértél, nem kevesebbet s nem sokkal többet, legjobb nősülni e korban. Érett nő négy éve legyen már, és ötödikben menjen férjhez, szűzen, hogy te tanítsd a helyesre. " (Trencsényi-Waldapfel I. fordítása) Hérakleitos szintén harminc évben határozza meg a házasodási életkort férfiak számára (Plutarchos: Moralia. 415D). Hérodotos adata, miszerint háromszáz emberöltő éppen tízezer évet tesz ki, szintén arra látszik utalni, hogy szerinte a férfiaknak 30/33 éves korukban született gyerekük, ugyanis csak így lehet száz esztendő éppen három emberöltő (Hérodotos 2, 142). Alig néhány évtizeddel Hésiodos után a Kr. e. 6. század első évtizedében Solón már a harmincöt éves kort javasolja a férfiaknak a házasságra (Gentili — Prato 23. töredék 5—6): „Ötször hét évet számlálva a férfiú, nászra gondoljon, s fiakat nemzeni kedve legyen! " (Kárpáty Cs. fordítása) A szexuális érés azonban nyilván már a görögöknél is bekövetkezett a 15-16. év között, vagyis az ifjaknak „nemzeni kedvük" volt, csak éppen nem tehették. Energiáikat többféle módon vezethették le, ezek közé tartozott a virágkorát élő prostitúció, a homoszexualitás és akár a zoophilia is. Ami a házasodási életkort illeti, Platón már kissé homályosabban fogalmaz (Állam 460e): „ Sókratés: Nos, egyetértesz-e velem abban, hogy az életerő teljességének átlagos tartama a nőknél húsz, a férfiaknál pedig harminc év?