Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 174-177. (Budapest, 2001)

KÖZLEMÉNYEK — COMMUNICATIONS - Kiss László: Az 1865-ös pozsonyi Kórházi Szemle — a magyarországi kórházügy első folyóirata

Natur- und Heilkunde zu Pressburg). Fiatalon, 48 éves korában hunyt el 1883. szeptember 26án — Bécsben temették el (Slov. biogr. slovník, 1987. p. 209). Utóda a kitűnő Lumniczertanítvány Schtnid Hugó (1852—1912) lett. Bővebben vázoltuk a szerkesztő-triumvirátus legfiatalabb tagjának életútját is, mivel a kései orvosutódok számára éppen az ő alakja a legismeretlenebb. A harmadik szerkesztő, Kanka Károly (1817—1908) nem szorul külön bemutatásra, hiszen az ő emlékezetét — ha tudományos igényű pályakép még nem is — de egy-egy évfordulós megemlékezés (Kiss, 1994; Szállási, 1977) őrzi. Nem a szerkesztőkön múlott, hogy 1865-ös úttörő kezdeményezésük — fórumot teremteni a differenciálódó igények, konkrétan a kórházi orvosok speciális igényei kielégítésére — már a második év folyamán kudarccal végződött. A szomorú vég már az első s egyben utolsó teljes évfolyam XII. számából sejthető volt. Ebben jelentették be a szerkesztők, hogy a lapot átalakítják. Valószínű, hogy az országban ez idő tájt létező kórházakban nem dolgozott még annyi orvos, amennyi elég lett volna egy speciális kórházi lap fenntartására. Ezért már a lap címét is megváltoztatják Kórháziról Orvosi Szemlére. Az új cím új tartalmat is ígér: „Aki ezentúl az egyes orvosi szaktudományokban történő újítások s megállapított haladásokról időről időre összefüggő s bíráló áttekintetet szerezni, egyik vagy másik szakba mélyebben behatni s annak színvonalán maradni akar, nem szoruland többé a költséges és idegen nyelveken írt különféle külföldi lapokra, mert minden érdekes tudnivaló mi azokban megjelend, azt az „ Orvosi Szemle " kivonatban hozandja " (cit. Batári, 1971, p. 2170). Sajnos, nem segített a profilváltás sem. Az Orvosi Szemléből mindössze két szám jelent meg. Az előfizetők számának majdnem felére csökkenésén túl a szerkesztőktől független tényező is közbeszólt: az 1866-ban kitört porosz-osztrák háború. „Ily körülmények közt tartjuk lapunk megjelenését egyelőre felfüggeszteni s folytatását kedvezőbb időkre annál inkább hagyni — minthogy városunk az éjszaki hadsereg egyik fő kóroda helyévé lévén, úgy is mindannyian a katona kórházakban betegek és sebesültek gyógykezelésével vagyunk túlterhelve " (cit. Batári, 1971, p. 2170) — búcsúznak a derűlátó szerkesztők 1866 februárjában. A Zlamál-Kanka-Gotthardt szerkesztő-triumvirátus derűlátása megalapozatlannak bizonyult. A Königgraetznél (ma: Hradec Králové, Csehország) elszenvedett osztrák vereség, amely az országnak meghozta az 1867-es kiegyezést, a pozsonyi kórházi lap szerkesztőinek nem adott esélyt az újraindulásra. „ Távol vagyunk azon elfogultságtól, mintha mi szerény s aránylag csekély intézetünkből valami új s a tudományt átidomító felfedezéseket közölhetnénk; meg leszünk elégedve, ha működésünket tisztelt ügyfeleink előtt mint a tudomány jelen álláspontjának megfelelőt igazolhatjuk, s ha ez csak megközelítőleg is sikerülend, nem tettünk felesleges munkát" — reménykedett Kanka a lap első számában. Átlapozva a Kórházi Szemle 1865-ös évfolyamát, úgy véljük, Kanka s két redaktor-társa elégedett lehetett. Egyáltalán nem „felesleges", hanem nagyon is fontos úttörő munkát végeztek el: felhívták a magyar orvostársadalom figyelmét az orvosi ellátás speciális formájára, a kórházi kezelésre. LÁSZLÓ KISS, CSc, MD physician 930 08 Cilizská Radvan 284, SLOVAKIA