Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 174-177. (Budapest, 2001)
KÖZLEMÉNYEK — COMMUNICATIONS - Kiss László: Az 1865-ös pozsonyi Kórházi Szemle — a magyarországi kórházügy első folyóirata
AZ 1865-ÖS POZSONYI KÓRHÁZI SZEMLE — A MAGYARORSZÁGI KÓRHÁZÜGY ELSŐ FOLYÓIRATA* KISS LÁSZLÓ „Az orvosi tudomány oly gazdag... hogy nem egy, de tíz lap sem képes azt tökéletesen képviselni... " — vélte Markusovszky Lajos 1860 októberében, a Bach-féle abszolutizmus bukása idején. Remélve az orvosi ügyek intézésének s az orvosképzésnek magyar kézbe kerülését, így fejezte be a gondolatot: „ ...oivosi tudományunk... is oly területre tehet szert, mely több közlöny létét is nemcsak hasznossá, de lehetővé is fogja tenni" (Markusovszky, 1860, p. 810). Az akkor még egyetlen magyar orvosi lap szerkesztőjét nemcsak a nagypolitikában küszöbön álló változás késztette e nyilatkozatra, hanem az Orvosi Hetilapot közvetlenül érintő esemény is: a redakcióból kiváló Poór Imre szerkesztőtárs engedélyt kapott a Gyógyászat című közlöny megindítására. Az 1861 januárjától megjelenő Gyógyászat 1865. évi első száma az önálló magyar orvosirodalom fejlesztésére szólította fel olvasóit, ami a lap szerint többek közt a „kórodai okszerű tapasztalatok gyűjtése által" valósítható meg (Gyógyászat, 1865). A korszak két jelentős orvosi folyóiratában megfogalmazott igényeknek — sokak számára meglepő módon — nem az ország tudományos központja, az orvosi kar székhelye próbált eleget tenni, hanem egy vidéki város: Pozsony. Az a város, amely 1848-ig a diétának (országgyűlésnek) és a királykoronázásoknak helyt adva, az ország fővárosának számított s amely megtépázott presztízsét 1864-ben legalább részben visszaszerezte azáltal, hogy itt nyílt meg a Magyar Királyság első országos közkórháza, melyhez „hasonló Őfelsége mindkét államában nem volt található " (Grósz, p. 112). Nos, a magyar királyi belügyminisztériumi titkár, dr. Grósz Lipót 1869-es Emlékiratában ily módon kidicsért „minta intézet", a pozsonyi Országos Közkórház orvosai már a kórház fennállásának második évében elhatározták, hogy önálló fórumot biztosítanak a Poór által (is) szorgalmazott „kórodai okszerű tapasztalatok" publikálásához. Az 1865 januárjában induló új orvosi havilap, Kórházi Szemle — A hazai kórházak, gyógy gyakori at és orvosi irodalom közlönye címmel jelent meg. Az összehasonlítás megkönnyítésére megemlítjük, hogy az Orvosi Hetilap a „honi és külföldi gyógyászat és kórbúvárlat közlönye''-ként, a Gyógyászat „az orvostudomány hazai és külföldi fejlődésének, különösen a gyógy'gyakorlatnak közlönye' '-ként határozta meg érdeklődési körének fő irányát. Ezekkel szemben, illetve ezeket kiegészítve, a pozsonyi Kórházi Szemle elsősorban a hazai kórházak, a kórházi orvosok közlönye kívánt lenni. Az új orvosi szaklap szerkesztő-tulajdonosa a pozsonyi Országos Közkórház bujakór- és bőrbeteg osztályának „elsődorvosa", if. Zlamál Vilmos lett. A morva gyökerű Zlamálok közül az idősebb Zlamál Vilmos (1803—1886), az első magyar „regni veterinarius" (országos * A Zsámboki Emlékéremmel kitüntetett szerző 2001. április 19-én tartott előadásának szerkesztett szövege.
