Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 170-173. (Budapest, 2000)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - Károly, László: Tolna megye egészségügye a 18. században
348 beteget kezelt. Két házban kórházat rendeztek be, ahol 41 beteget ápoltak. Sokan meghaltak betegség következtében. 1785—86-ban 8 hónap alatt Németkéren a telepesek 23%-a, Dunakömlődön 27%-a hunyt el. 5-6 család teljesen kihalt. Még egy 1788-as ellenőrző vizsgálatnál is az új járási sebész, Madarász Antal az újonnan jött 540 kömlődi egyén között 38 beteget talált. Oka különféle betegség volt. Tehát minden intézkedés ellenére a betelepítésnek most is voltak áldozatai. 19 Ebben az időszakban itt a betegek 10,5%-a fertőző betegségek miatt halt meg: vérhas, váltóláz következtében. A 80-as évek végén Tolnán és a szekszárdi református anyakönyvekben is találhatók adatok a szinte minden évben előforduló himlő, vérhas, Tolnán pedig malária okozta halálozás. Ebben az időszakban, 1778-ban egy bejelentés jelentős járványos betegségről tudósít: Bátán és Palánkon magas halálozással járó lépfene jelentkezett, ami miatt Schaduz járási sebész intézkedését sürgetik. A századvég népmozgalmi helyzetéről a már pontosabb anyakönyvi adatok alapján nagyobb ismeretünk van. Megállapítható, hogy ekkor a telepítések következményeinek elmúlásával is a halálozás közel 3 A részét alkotó csecsemő- és gyermekhalálozás aránya nem változott, de az átlagéletkor 24—35 évre nőtt. A terhesek életmódjára derít fényt Fűnk megyei sebész 1786. évi jelentése. Ebben leírja, hogy Deesen 15 vetélés fordult elő. Ezt azzal hozta összefüggésbe, hogy az asszonyok gyakran vízben állva dolgoztak. 20 1768-ban a Helytartótanács kötelezte a megyéket arra, hogy minden megye külön fizikust alkalmazzon. A nemesi közgyűlés ezt elfogadta: „Szükséges, hogy a megye fizikussal és orvosdoktorral legyen ellátva, bárki legyen az, akit ilyen feladatnak megnyernek, mert a megyének gondoskodni kell olyan személyről, aki hasznára legyen sajátos kifejezésmódjának és jártasságának természetéből kifolyólag. " Az állásra két személy jelentkezett. Az első Joseph Petrogalli volt, a bécsi spanyol kórház másodorvosa. O éppúgy nem járt szerencsével, mint más vonatkozásban Auenbrugger, ugyanennek a kórháznak a vezetőorvosa, a kopogtatás feltalálója (Inventum novum de percussione thoracis, 1761), akinek korszakalkotó felfedezése világszerte lényegében csak 1808 után vált ismertté. Az állást ugyanis nem Petrogalli nyerte el, hanem Hadik András budai kormányzó orvosa, a svájci származású Keller Jakab Udarlik de Falkenstein. 0 1769. jan. l-jén lett a megye főorvosa. 0 is, mint Queiser Ignác, évi 500 Ft fizetést kapott; lakást számára a megye kölesdí házában biztosítottak. Előírták, hogy negyedévenként látogassa végig a megyét, kezelje a jelentkező betegeket. Munkáját fizetség nélkül végezze, beleértve a szükséges gyógyszerek adását is. 21 A Tolna megyei események is mutatják, hogy az egészségügy erőteljesebb szerveződése megindult. Mindinkább kezdtek gondoskodni arról, hogy a betegellátás minél megfelelőbb legyen, az egészségügyben dolgozók minél nagyobb tudásra tegyenek szert. Indokolt volt, hogy 1770-ben megszülessen az első országos átfogó egészségügyi rendelkezés, a Generale normativum in re sanitatis amelyet 1777-ben a halottak körüli eljárás szabályozása egészí19 Schilling Roger: Dunakömlőd, Németkér telepítés-, népesség és nyelvtörténete. Német philologiai dolgozatok 52. Pfefer F., Bp., 1933. 94.; Hanák Ottó: Németkér emlékkönyve, Németkér 1985., 25.; Károly László: A mözsi egészségügy története a XVIII. századtól az I. világháborúig. Medicus Universalis 29. 1996. 337.; TML NK 654/1788. 20 rML7VÂ73:62/1778;A^339/1786. 21 Magyari Kossá: i. m. I. 69.; 7mM7 3:1808/1768; NK 12/1769
