Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 170-173. (Budapest, 2000)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - Károly, László: Tolna megye egészségügye a 18. században

ző hatása miatt a sebészek csak orvosi ellenőrzés mellett végezhették a kezeléseket. Egyébként a járványügyi szabályokat alkalmazták, a falu elzárását írták elő.

14 Az egészségügy megszervezése fokozatosan történt. A pestis elmúltával a régi szervezeti formát állították vissza. A 40-es években a Tolna-Baranya megyei fizikus mellett — mai kifejezéssel élve — már egy gazdasági iroda működött. 1745-ben "elhatároztatott, hogy a doktor úr évi 200 Ft fizetést kapjon, melyet 1745. nov. ljétől a pénztáros úr fizet. " A főorvos elsősorban gyógyító munkát végzett, de fokozatosan mind több szervezési és törvényszéki orvosi tevékenységet is ellátott. 1748-ban új megyei főorvos megválasztására került sor. Bull Jakab, Fejér megyei doktor kérvényében ígérte, hogy „a megyében nemcsak sürgős esetben, hanem rendszeresen látogatást végez és itt az elődeihez hasonlóan dicséretesen dolgozik, a rá háruló kötelezettségeknek eleget tesz. ha nem teljesíti kötelességét, a megye megfelelő módon hivatalvesztéssel is sújthatja". Baranya—Tolna megyére kiterjedő hatáskörében évenkénti látogatást ígért. A közgyűlés a gyógyítási tevékenység végzéséhez az orvosnak ingyen fuvart biztosított. Bully munkájának nemigen tett eleget, mert, mikor a Helytartótanácsnál panaszt tett amiatt, hogy a fizetését nem kapta meg, a megye azt válaszolta, hogy azért nem fizettek, mert a fizikus nem teljesítette kötelességét. Az orvos a Tolna megyei látogatásoknak a továbbiakban is csak ritkán tett eleget. Ez esetben a megye 2 Ft napidíjat adott neki. A Tolna megyei betegeket többnyire Queisar pécsi orvos látta el, aki 1767-ben tolnai fizikus is lett. A Helytartótanács 1752-ben javasolta, hogy minden megye alkalmazzon fizikust. Csak az tölthetett be ilyen állást, akinek diplomája volt. így a nemesi közgyűlés is ellenőrizte a főorvos oklevelét. Már ez is a fejlődés igényének jele volt, de a továbbiaknak gátat szabott az, hogy Magyarországon nem volt orvosképzés; alacsony volt nemcsak az orvosok, hanem a képzetlen felcserek száma is. Emiatt Perlitzi Dániel, nógrádi fizikus, már 1751. évi beadványában orvosi egyetem elállítását javasolta. E fejlődés ellen hatott, hogy az orvoslásnak nem volt társadalmi megbecsülése. Ha egy nemes ember orvos lett, az általános megütközést keltett. Már 1747-ben királyi rendelet írta elő, hogy a gyógyításra jogosultakat (sebészek, bábák, fürdőmesterek) ellenőrizni kell. Ennek következménye volt a sebészek és a bábák összeírása. Ekkor országosan 168 esküdt és 10 nem esküdt felcser dolgozott. A megye akkori 3 járása közül 2-ben 16 sebész működött. Köztük volt a 2 megyei sebész is: Eitz János György, a volt fizikus és Anrod József. Állásuk nem járt állandó alkalmazással, csak időnkint kaptak közfeladatok (servitus publicus) elvégzésére megbízatást. Ez többek közt Eitz munkájának méltatásából is kiderül, amikor megemlítik, hogy 12 év szolgálata alatt voltak évek, amikor munkájáért évi 100 Ft-ot fizettek. Különleges helyzetben volt a bonyhádi zsidó felcser, aki már 1752-ben a körülmetélést végezte. Ezt a tevékenységét még 1782-ben is megemlítik. A sebészek céhekbe tömörültek. Tolna megyéhez a legközelebb volt a pécsi sebész céh. Négy éves inaskodás után vizsgáztatták a jelölteket. A vizsga anyagának lényeges része volt a kenőcsök készítése. Az országban elméleti vizsga csak a lőcsei főcéh anyagában szerepelt, de később ez is elhalványult. A Helytartótanács rendeletére 1756-tól az alacsony színvonalú sebészi céh előtti vizsga helyett a sebészeknek a megyei fizikus előtt kellett vizsgát tenniük. 1760-ban a vizsga tárgyát részletesen szabályozták. Bonctani és kórtani 14 TMLNK 512/1753; Magyary-Kossa: /. m. IV. 130.