Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 170-173. (Budapest, 2000)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - Schulteisz, Emil: Zur Geschichte der Pestinokulation im 18. Jahrhundert — zugleich ein Beitrag zur Geschichte der ungarisch—deutschen medizinischen Beziehungen. —A 18. századi pestisoltás történetéhez, adalékokkal a magyar— német orvosi kapcsolatok történetéhez

dalni azt az űrt, ami az elmélet és a gyakorlat között van. A tudomány redukciója tiszta racionalitásra, az orvosi praxis csak „tapasztalati művészet"-ként való beállítása, még ha az utóbbi Boerhaave-töl származik is, nem elégíthette ki a felvilágosodás jegyében gondolkodó és működő orvosokat. Sem Hoffmann mechanizmusa, sem Stahl vitaiizmusa nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Minden teoretikus fejtegetés ellenére a medicina profeszszora és a gyakorló orvos egyaránt eklektikus. A 18. század tapasztalt és jól képzett orvosa, bár a művészet elvei és szabályai szerint akarta a medicinát művelni, valójában nem kívánt függeni a teoretikusoktól. A tanok és a gyakorlat diastasisa bizonytalansághoz vezetett. Ezért a cselekvés elveit és szabályait maguk akarták meghatározni, illetve a tudomány eredményeit szabadon mérlegelve, a praxisban saját józan belátásuk szerint alkalmazni. Az a gondolkodásmód, ami Weszprémi és Vater munkáiból kitűnik, egyik alapja a modern medicinának, mint tapasztalati tudománynak. Vater és Weszprémi hipotézise és a pestis elleni immunizáció mai állapota között nincs fogalmi különbség, mindössze technikai eltérés van.