Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 170-173. (Budapest, 2000)

KÖNYVSZEMLE — BOOK REVIEW

elítéli. Az asszony testiségében gyönyörűséges csoda, a hárem létszáma a társadalmi rangot jelezte. Létezett legalizált prostitúció, meghatározott időre, meghatározott összegért közös megegyezéssel házasságot kötöttek, pl. hosszú útra induló férfiak. A hinduizmusban a kétarcúság van jelen. Csak a házasságon belüli szexualitást hirdeti, ugyanakkor az indiai városokban, hatalmi központokban bordélyok, a háborúkban örömlányok sokasága, akik egyben ellátták a harcolókat, sebesülteket. Nyelvészeti megközelítést is kapunk: a szanszkrit nyelvben 330 szinonimája van a prostitúció szónak! Buddhista mesék ismertetik meg velünk a mély meditáció fontosságát, az elvont nőiesség, a szexuális miszticizmus szépségét. A trantizmus, taoizmus, Konfucius tanai után a kínai költemények legrégebbi gyűjteményével az Énekek könyvével, Yang-gal és Yin-nel ismerkedhetünk meg. A történeti kép kiegészül a változatos templomi képzőművészet bemutatásával. Említi Japánt, a gésa-fogalmat, s a teaház szerepét, életét. A házasságtörő asszony megöletését a szláv népeknél, IX. Alfonz küzdelmét Kasztíliában a szajhák ellen. Megannyi megtörtént eset, írott forrás, bőséges irodalmi példa sorolásával köti le a kultúrhistóriát olvasó figyelmét. A szerző a mű következő nagy egységében az európai monarchiák, országok örömlányok elleni rendszabályozó intézkedéseit veszi sorra: Megkülönböztették őket ruhaviselettel, a katonaszajhák esetében picit levágattak az orrukból, lehatárolt területen mozoghattak (Párizs, Hamburg, Amszterdam), stb. Elénk tárja az uralkodók, pápák szerepét, Luther, Calvin tanait, sűrűn idéz a reneszánsz képzőművészeti ábrázolásaiból, szépirodalmából. Feleleveníti XV. Lajos, Pompadour, Dubary Comtesse alakját. A prostituált fizetsége nemcsak pénz lehetett, hanem külföldi diplomáciai munka, nyugdíj, vagy egyéb állami járadék. Uralkodók házasságon kívül született gyermekei kapcsán megemlíti, hogy III. Fülöpnek 322 ilyen csemetéje volt. Az „Örömházak" megszaporodtak, a 18. század közepén 50.000 szajha volt Londonban. Didrot, Voltaire, Lessing, Schiller müvei szolgálnak irodalmi példaként. A szerző közegészségügyi vonatkozásokat is említ. A nemi aktussal terjedő betegségeket: a különböző korok régi, új félelmét a szifiliszt, s napjainkét, az AIDS-t. Korban az 1980-as évekig tárgyalja az örök jelenséget. Szolgáltatás? Foglalkozás? Üzlet? Hangsúlyváltozásokkal a pénz hatalmát bizonyítja a gyakorlat, a szociális különbségek, a szolgáltatás iránti igény ma is élteti. A probléma kezelése ma is gondot jelent. A nagy kérdés is változatlan: Megöli a szabad szerelmet? Vagy mint Lady Milford mondja Schiller: Ármány és szerelem c. drámájában: , A hercegnek eladtam a becsületemet, de a szívemet szabadon tartottam". A mű függelékében a téma válogatott szakszókincsét értelmező szótár, valamint a felhasznált irodalomjegyzéke található. A bőséges fekete-fehér és színes képanyag emeli a jó minőségű papírra nyomott keménykötésű könyv esztétikai megjelenését. Mohos Márta Freyer, Michael: Vom mittelalterlichen Medizin — zum modernen Biologieunterricht. Hrsg. von Gundolf Keil. 2 Bde (Bd. 1: Analysen zu Grundlagen und Verlauf kultureller Etablierungsprozesse. Bd. 2: Bibliographien und Übersichten zur Geschichte des Medizin — „Biologie" — Unterrichts.) Passau, Wissenschaftsverlag Rothe, 1995. 1128. p. Az iskola- és egyetemtörténet rendkívül nagy irodalmát viszgálva feltűnő, hogy formális működést, szervezeti felépítést, a tanulók, tanárok összetételét, a fokozatok megszerzésének módját, a promotio különböző formáinak ismertetését tárgyaló írásokon túlmenően, az oktatás tartalmi kérdéseinek részleteivel, a tananyag struktúrájával és annak kialakulásával, a tankönyvek és főként a tananyag fejlődésével aránylag kevés tanulmány foglalkozik. Különösen igaz ez a természettudományi-orvosi oktatás tananyagaira, annak ellenére, hogy a medicina, a természettudományok és a természetfilozófia ókor óta ismert kapcsolata, a diszciplínák összefüggésének módja, a medicina és a természettudományok kapcsolatának metodológiai vitái évtizedek óta képezik vizsgálatok tárgyát. A hagyományos oktatástörténet erősen statikus és diszciplináris jellegű, bár bizonyos specificitásra törekszik. Ez a tendencia figyelhető meg a természettudományok, főként a ma biológia címszó alatt összegezhető tárgyak oktatástörténeti tanulmányaiban is. A részletes adatok ismertetése ugyan általában jó képet ad magáról a tárgyról, de alig mutatja be azokat a folyamatokat, melyek a tárgyak alakulását, azoknak az oktatás egészébe való beilleszkedéseként, majd továbbfejlődéseként tárná fel. Ennek a hiánynak a pótlását tűzte ki célul Freyer. Két kötetes, csaknem 1200 oldalas könyve imponáló hozzájárulás a tudománytörténet eme ágához. A feldolgozott és részben általa feltárt források analízise teljes áttekintést kíván nyújtani magának a természettudományi tananyagnak a magasabb