Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 166-169. (Budapest, 1999)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - Gergely Ferenc: Az országos Gyermekvédő Ligáról (1906—1950)
felől megkezdődött ennek a kisajátítása. Az intézmények görcsös erőfeszítéseket tettek, hogy nevelési elveik és gyakorlatuk demokratizmusát, korszerűségét és hatékonyságát bizonyítsák, s elhárítsák az egyre gyakoribb kritikákat. Makarenko dicsőítése, Sztálin istenítése, a vallás elleni harc eredményeinek hangoztatása, az úttörőmozgalom erőltetése, a SZIT és más, pártifjúsági szervezetekkel való jó kapcsolat felemlegetése, a gyermekek számára jórészt olvashatatlan szovjet irodalmi művek kötelező feldolgozása megannyi jele a létért folyó erőlködés elszomorító folyamatának. Ezzel bizonyos szakmai kísérletezések is párosultak, hogy a szükségességet igazolják. Ilyen volt az a tanulmány, amelyet a ligának az iskolai gyermekvédelemben betöltendő szerepéről készítettek még 1945-ben. Ez az „üzenet" Nemes Lipótnak szólt, aki a századelő óta hangoztatta az iskolai gyermekvédelem meghatározó szerepét a védelmi rendszer egészében, s most, a háború után mint a baloldal embere a főváros egész gyermekvédelmét irányító hivatal élére került. Ilyen lépésként értelmezhető a szegedi intézetek vezetőinek „profiltisztításra" irányuló kezdeményezése is. Ennek végrehajtásával szerették volna javítani — elsősorban —• oktatási eredményeiket. 53 Ezek közé a tiszavirág-életű akciók közé sorolható a liga és a NÉKOSZ közötti már említett megállapodás is, amelynek értelmében a NÉKOSZ 1947. szeptember 15-étől tíz egymást követő tanévre a liga kunszentmártoni internátusában ötven férőhelyet kapott beutalandó növendékeinek. Két tanév sem múlt el, s kiderült: a kollégium — középiskola nélkül — nem életképes. A kétségbeesett vergődéssel párhuzamosan rendszeresebbé és szigorúbbá vált a főhatósági ellenőrzés, amely a vitathatatlan fogyatékosságokat szándékosan nagyította, tarthatatlannak minősítette, így készítve elő a már régen elhatározott felszámolást. A pénzügyi ellehetetlenülést is célzatosan fokozták. 54 Az elkerülhetetlen vég közeledte 1949 őszén kétségtelenné vált. Augusztus elején a Belügyminisztérium Államvédelmi Hatósága felülvizsgálatra idézte be a még működő karitatív egyesületek vezetőit. A beszélgetés nyomán kiderült: nincs tovább! A Belügyminisztérium már az államosításról szóló rendelet kiadása előtt jelentést kért a liga felszámolásáról. 1950 januárja ezt is meghozta. 55 A két szegedi intézet még tett egy utolsó, groteszk, létvédelmi gesztust: Gerő Ernőt és Gerőnét kérték fel névadónak. A leányotthon meg is kapta ezt a kegyet, s 1950. január 22-én felvette az Erzsébet nevet. A „nagyon szeretett és tiszteletreméltó" tanácsosnő a fiúotthont megfosztotta ettől a tisztességtől. 56 A liga felszámolásán, az intézmények január és április közötti átadásán ez mit sem változtatott. A Népjóléti Minisztériumban 1950. április 11-én 12 órakor kezdte el tárgyalását az a bizottság, amely az államosítással és a liga vagyonának szétosztásával kapcsolatos kérdéseket volt hivatva megvitatni. Vitáról szó sem volt, s tizenhárom intézmény új gazdák kezébe került. 57 A liga ezzel — úgy tetszett — végleg befejezte működését. A történelem útjai viszont kiszámíthatatlanok. 53 Uo., 14-4235-1950., Uo., 11-1472-1948. A liga 1948. június 28-án kelt határozata értelmében a szegedi átmeneti fiúotthonból kihelyezik azokat, akiknek zárt nevelésre nincs szükségük, s tanulmányaikat másutt is tudják folytatni. Hajdúhadházra irányították a Javíthatatlan csavargókat". Gyógypedagógiai intézetbe a „csavargó" szellemi fogyatékosokat. A hódmezővásárhelyi kis létszámú iskolába, illetve nevelőszülőkhöz a jó magaviseletű szellemi fogyatékosokat, a felsőtagozatosokat pedig népi kollégiumokba. A határozat végrehajtásáról nincs tudomásunk. 54 Uo., 10-1812-1957., Uo., 17-597-1949., Uo„ 10-1760-1949., UMKLt.XIX-c-l-g.III-1-112960-1948. 55 OL. P.1078.4-2622-1949., Uo., 1-4770-1950. 56 Uo., 11-2900-1949., Uo., 12-4730-1950. 37 Uo., 1-4436-1950., Uo., 7-4243-1950., Uo., 8-5736-1950.
