Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 166-169. (Budapest, 1999)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - Gergely Ferenc: Az országos Gyermekvédő Ligáról (1906—1950)
tát minden jelenlevő támogatta, az épület rendelkezésre bocsátását pedig a liga vállalta. (A szerző kiemelése.) E fontos tervet, kezdeményezést — sok mással együtt — az első világháború elsodorta, de időszerűségét máig megőrizte! A liga a kiadásait, a gyermeknapi bevételeken túl, a tagok adományaiból, alapítványokból, jótékonysági bélyegek árusításából, hangversenyekből, előadásokból és egyéb nyilvános mulatságokból, valamint gyűjtésekből kívánta fedezni. Az alap kamatait a gyermekvédelemmel foglalkozó és a ligába belépő fővárosi és vidéki egyesületek és intézetek között arányosan osztotta fel. Anyagi segítséget nyújtott az új vidéki egyesületek alakításához, elsősorban ott, ahol ilyen még nem volt, hiszen eszmei céljai között szerepelt az is, hogy minden községben legyen „munkára képes szerve". Az első, 1906. május 26-án tartott gyermeknapi gyűjtés 38 000 koronát hozott, s ez sikernek számított. Az 1907—1908-as évben 39 989 korona 49 krajcárt költöttek az egyesületek segélyezésére, 244 000 koronát pedig tartásdíjra. Olyan pártoló tagok, mint a Beocsini Cementgyár Unió, a Magyar Villamossági Rt. Urikány-zsil-völgyi magyar kőszénbányája 100-100 koronával, a rendes tagok közül az Alföldi Cukorgyár és Basahíd község 5-5 koronával gyarapította a liga kasszáját. Az adományozók közül Széchenyi László gróf 200, az Osztrák—Magyar Bank 50 koronát adott. Volt, aki 250 000 koronás alapítványt tett az első világháborúban elesett fia emlékére, s a liga vezetése is új ötletekkel, szakszerű, jól kamatozó üzleti befektetésekkel igyekezett működéséhez szilárd anyagi bázist kiépíteni. A liga dualizmuskori történetében nem ismerünk nagyobb anyagi nehézségre utaló adatot. 19 A sikeres munka egyik előfeltétele a szünet nélküli, egész országra kiterjedő, közérthető, de szakmailag mégis rangos hírverés, ismeretterjesztés és tudatformálás volt. A gyermeknapok és a gyűjtések egyre több városba és községbe vitték el a liga és a gyermekvédelem híreit. 1906-ban még csak negyvenhat városba és községbe jutottak el, de 1908-ban már 2262-be. A történelmi Magyarország különböző, elsősorban nagyvárosaiban alakultak helyi szervezetek, amelyekkel a központ laza kapcsolatot tartott fenn: meghallgatta észrevételeiket, hasznosította tapasztalataikat, s lehetőségeihez képest anyagilag is támogatta őket. 20 A folyamatosabb kapcsolat, a rendszeresebb gondolatcsere fő eszköze a liga hivatalos közlönye, a Gyermekvédelmi Lap volt, amely gazdag anyagával kezdetben főként a liga céljait, 1911-től azonban a címváltozással is jelzett 21 módosítással az egész magyarországi gyermekvédelem orgánumaként „különösebben az egyletközi összhangzatos együttműködést" szolgálta. 22 Ami az intézeti és az egyéb nevelési-oktatási jellegű tevékenység, különösen a patronázs tartalmát illeti, abban a kor általános gyakorlata érvényesült. A rákoskeresztúri fiúnevelő intézet vezetője így számolt be erről: „A gyermek hibáit, rossz tulajdonságait javító neveléssel szüntetjük meg. Javító nevelés alatt tulajdonképpen az erkölcsi nevelést kell érteni, (amelynek) alapját a valláserkölcsi oktatás, iskolai tanítás és munkára való szakoktatás képezi. Minden azt bizonyítja, hogy a nevelésmódszerek közül a leghathatósabb az, amely 18 A Gyermekvédelem Lapja, 1912/1., 6.1. 19 Gyermekvédelmi Lap, 1907/12., 165—166. 1., Uo., 1909/5. — az egész szám, A Gyermekvédelem Lapja, 1912/2., 24.1., Országos Levéltár (OL.) K. 148. 1. szné. 547. cs., 1917. 20 Gyermekvédelmi Lap, 1909/5. — az egész szám. 21 A Gyermekvédelem Lapja, 1911/1., 1.1., Uo., 1912/4—5., 1.1. 22 Uo.
