Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 166-169. (Budapest, 1999)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - Gergely Ferenc: Az országos Gyermekvédő Ligáról (1906—1950)

AZ ORSZÁGOS GYERMEKVÉDŐ LIGÁRÓL (1906-1950,1989-) GERGELY FERENC 1989. február 9-én — adta hírül a sajtó — tizenöt közéleti személyiség több hónapos előkészítő munkája nyomán újjáalakult az Országos Gyermekvédő Liga. A kezdeményezők nyilatkozataikban szándékosan hangsúlyozták: a gyermekvédő mozgalom haladó, demokratikus hagyományait kívánják folytatni.

1 A Mai Nap munkatársa ezzel kapcsolatban ezt mondta dr. Ranschburg Jenőnek, a liga elnökének: „Hasonló szervezetek a háború előtt is voltak, ám működésükről megoszlanak a vélemények." A köztiszteletben álló pszichológus így válaszolt: „Nem tudok sokat a háború előtti szervezetek működéséről, azt azonban bátran mondhatom, hogy van vállalható a század első évtizedeiben tevékenykedő szervezetek munkájából. Mi természetesen ezt a pozitív vonalat visszük tovább."

2 Dolgozatunkkal segítséget kívánunk nyújtani mindazoknak, akik a liga múltjának ismeretében tudatosabban szeretnék szolgálni nemzetünk egyik legjelentősebb ügyét: a gyermek- és ifjúságvédelmet. * A polgári társadalom útjának egyengetői — ha kevesen és szórványosan is de — már a XVIII. században felemelték szavukat az anyaság, a család és a gyermek védelmében. Az új évszázad fordulóján egyrészt a hazai szükségletek, másrészt a francia forradalom hatására intézmények is születtek, amelyek az 1830—1860-as évekre filantróp arisztokraták, politikai reformerek, pedagógusok, orvosok, jogászok, papok, páholyokban munkálkodó szabadkőművesek és hazaféltő végrendelkezők áldozatos munkája nyomán sokasodtak, gyarapodtak. A magyar polgári gyermekvédelem kezdeményezője tehát a társadalom egy szűk, művelt, tehetős csoportja volt, amely egyesületekbe tömörülve, a társadalom nagy többségétől, de egymástól is elszigetelődve a lehetségesnél és a szükségesnél szerényebb eredménnyel ugyan, de mégiscsak példát mutatva dolgozott. Az önkormányzatok vezetése, elsősorban a fővárosé, ahol a gondok is sűrűsödtek, majd a kiegyezés után az államhatalom is rádöbbent arra, hogy a felgyorsult polgárosodás nyomán szembetűnően fokozódó problémák érdemi kezelésére a már működő és nélkülözhetetlen társadalmi erők elégtelenek. A csecsemőhalandóság, az egyke, a „törvénytelen ágyból" születettek számának növekedése, a gyermek- és ifjúkori prostitúció és bűnözés, a testi, szellemi, erkölcsi és anyagi téren elhagyottak, elhanyagoltak számának meg1 Dolgozók Lapja, 1989. március 22., Fejér Megyei Hírlap, 1989. március 22., Békés Megyei Népújság, 1989. október 19. 2 Mai Nap, 1989. február 14.