Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 166-169. (Budapest, 1999)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - Kiss László: A váltóláz természethistóriájának vázlata dr. Topperzer Tamástól

„kifakadásával a betegség kórjelei csökkennek, elenyésznek". A váltólázi izzadság bírálatos, „ mert támadásával... az életmüség a szabályos életesség arányaiba visszalép ".

17 d) A váltóláz kórszünet szakasza Ez a váltóláz „anyagtalan, psychicus szakasza". Annak ellenére, hogy csak nemleges kórjelekkel jár, azaz tünetmentes, mégis ez a váltóláz patognomikus szakasza. E szakasz teszi a váltólázat a „kórtudomány egész határán legnagyobb nevezetesség"-gé s egyúttal azt is jelzi, hogy a betegség „ tőoka nincs külső tüneményhez kötve, hanem az élet legbensőbb titkaival légyen a legszorosabb öszvekötve"}

% Ezt azért fontos tudatosítanunk — írja Topperczer —, mivel „ a kórtudományi igyekezés fő célja is éppen a váltóláz természetének belső esmerete ".

19 A váltóláz tüneményeinek s kórszakaszainak életműségi egymásbóli kifej lése (36—68. oldal) Minden szabályellenes külső befolyás visszahatást vált ki — a betegség tehát a külső hatalom és az életmüség visszahatásának terménye. A betegség célja — véli Topperczer — „a súlyegyen helyreállításának lehetősítése, mely a külső hatalom... által... felbontatott s melynek életmüséges alterménye a betegség'\

20 A természet szerinti módszernél — „mely fájdalom, még közönségesen nem alkalmaztatik"

21 — igyekezünk az első, eredeti tünetek felismerésére. E tünetek ugyanis közvetlenül a külső hatalom behatásából és az életerő közvetlen visszahatásából erednek. A többi tünet „a küzdő életerő" nyilatkozásai. így kaphatunk csak világos, összefüggő kórképet, amelyben „ egy kórtünemény határozott, ámbár megmásítva ható életműségi törvények szerint közvetlenül s szükségesképen a másikat feltételezi"

22 így van ez a váltóláznál is, amelynek első tünete a hidegség, s ez „valóját" tekintve nem lehet egyéb, mint görcsös bántalom.

23 A bőredények görcse miatt a vér „szűkebb térbe" szorítva, a belső életművek edényeibe nyomul, ahol „ideigleni vértorlódás" keletkezik.

24 A vértorlódás visszahatást idéz elő, s a nagyobb vértömeg mint inger lobbos hajlandóságot, „stheniá"-t teremt.

25 E lobbos vérnek, a véredények felizgatásának és a vér „megsiettetett keringésének" az a következménye, hogy a „forró vér az elhalt szélhüdtt bőridegekre igenleges, sajátlagos ingerként hat", azok bénultságát, görcsét oldja.

26 A görcs tünetei (lúdbőr, hideglelés) helyébe a lobbos készség jelei lépnek: fejfájás, szapora, kemény érverés, magas fokra kifejlődött „forróság".

27 17 Kézirat, 32. old. 18 Kézirat, 33. old. 19 Kézirat, 35. old. 20 Kézirat, 36. old. 21 Kézirat, 38. old. 22 Kézirat, 38. old. 23 Kézirat, 46. old. 24 Kézirat, 49. old. 25 Kézirat, 51. old. 26 Kézirat, 52. old. 27 Kézirat, 53. old.