Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 166-169. (Budapest, 1999)

ADATTAR — DOCUMENTS - Pintér Ilona: Laufenauer Károly levelei (1888—1899)

8. levél Abbázia, Deczemb. 24. 898. Igen tisztelt Nagysád! Ezt a levelet még Budapestről kellett volna írnom, de attól kellett tartanom, hogy ha öszszes teendőimet el akarom végezni, úgy Budapestről sohasem távozhatnék. Feltettem magamban, hogy az idei Karácsonyt valami extravagáns módon kellene eltölteni; sikerült — és mondhatom nem bántam meg, hogy pár napot itt tölthetek. Itt még minden zöld, rózsák szabadban nyilának, és kint ülünk a tengerparton valami erősebb felöltőben. Áttérve most tisztelt Nagysádra, hozzájárulok az orvosság szedésnek ama módjához, melyet utóbbi levelében méltóztatott felemlíteni; örvendek annak is, hogy a házból kimozdult; azt is szívesen veszem tudomásul, hogy kedélye valamivel jobb és kívánatosnak tartom, hogy ez az állapot tartós is maradjon, mert búslakodni igazán nincs oka. Kétlyt jó volt nem fárasztani, először mert nincs reá szükség, és másodszor mert talán igazán feszélyezte volna, hisz betegével nagyon el volt foglalva. Most pedig szíves elnézését kérem, hogy többszörös leveleire innen és ily röviden válaszolok, de bántott már a tudat, hogy soraimat várja, ím tehát megérkeznek! Midőn jó Karácsonyt kívánok — maradok mindnyájukat üdvözölve tisztelő híve D

r Laufenauer 9. levél Budapest, 1899. márczius 20. Igen tisztelt Nagysád! Igaz barátsággal olvastam és olvasom sorait és leginkább annak örültem meg, hogy kedvezőleg értesít egészségi állapotáról, adja az ég, hogy így is maradjon! Nem hiszem, hogy ezek után valami érdemleges tanácsot adhatnék, de ha lenne valamely speczialis panasza még úgy szíveskedjék velem közleni, és kész örömmel felvilágosítom. Tudom, hogy számtalan sok kérdésére és gondolatára még adósa vagyok, de én hiába egy megrögzött és javíthatatlan levél nem író vagyok — és semmi kilátásom, hogy e tekintetben javulást ígérhessek, mert a napnak 24 óráját megtoldani nem tudom. Mindazonáltal — általában constatálandónak vélem a következőket. Hogy igyekszik a reális élet és gondolkozás mód keretébe visszatérni, ennek mindenki örülhet, de Nagysád önmaga leginkább, hisz kedves leánykája nevelése körül oly nagy feladatai vannak, kár volna a kis Klotildkát puha és érzelgős leánnyá nevelni, mikor neki oly kitűnő alkalma van erősnek és edzettnek is nevelődni. Mindazonáltal el nem hallgathatom, hogy hiányokat is észlelek. A Sexten-i kesztyű levágás meg a Tolbach-i számla küldés ártatlan tréfáinak értelmezése igazán megdöbbentett; mert hiszen gondolni mindent lehet; csakhogy a társaságban mozgó és élő ember a dolgoknak és eseményeknek nem a hátulját — hanem a homlokát, az elejét nézi; különben meg-