Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 166-169. (Budapest, 1999)

ADATTAR — DOCUMENTS - Kótyuk Erzsébet: „A pestis oly iszonyúan pusztítván támadott" ... Adatok Kárpátalja egészségügyének történetéhez a kezdetektől a 18. századig

„A PESTIS OLY ISZONYÚAN PUSZTÍTVÁN TÁMADOTT" ADATOK A MAI KÁRPÁTALJA EGÉSZSÉGÜGYÉNEK TÖRTÉNETÉHEZ A KEZDETEKTŐL A XVIII. SZÁZADIG KÓTYUK ERZSÉBET Jelen dolgozat Kárpátalja egészségügyének és közegészségügyének a kezdetektől napjainkig tartó történetével foglalkozó tervezett munka első fejezete. Ebben négy vármegye: Bereg, Máramaros, Ugocsa és Ung — lényegében a majdani XX. századi Kárpátalja — egészségügyét tárgyaljuk a legrégibb időktől az 1770-ben kiadott, a közegészségügy megszervezését elindító rendelet, a Generale Normativum Sanitatis kiadásáig, valamint a pesti egyetem medicina forensis (törvényszéki orvostan) és politika medica (orvosi közigazgatás) tanszékeinek 1793. évi felállításáig. A vizsgált négy vármegye közigazgatási határai lényegében a XVII. századra alakultak ki, s kisebb változtatásokkal ezek voltak érvényesek a Magyarországgal 1920. június 4-én aláíratott trianoni békediktátumig. Ezért ha az említett időszakban elemezzük e vármegyék orvosi jelentéseit, s összevetjük a különböző időszakok adatait, a változások — kedvező vagy kedvezőtlen irányban is — jól megfigyelhetők. Ezt azért tartottuk fontosnak megjegyezni, mert a trianoni határmódosítások következtében a négy vármegye — kisebbnagyobb részét — Romániához, illetve Csehszlovákiához csatolták. A 3230 négyzetkilométer területű Ung szinte teljes egészében — Záhony község kivételével, amely 13 négyzetkilométeren feküdt — Csehszlovákiához került. E közigazgatási egység lakossága az 1910. évi utolsó magyar népszámlálás szerint 162 089 fő volt, közülük mindössze 1231 ember maradt Magyarországon. A 3786 négyzetkilométernyi Beregből 3227 négyzetkilométert rendelt a trianoni diktátum szintén Csehszlovákiához, kivéve a Tiszától keletre eső, ekkortól Csonka-Beregnek nevezett és Magyarországon maradt részt. Bereg vármegye 236 611 lakosából 210 394 fő került Csehszlovákiához. A történeti Magyarország legkisebb vármegyéjét, Ugocsát — területe 1213 négyzetkilométer, lakosainak száma 91 755 — megosztották Csehszlovákia és Románia között. Hasonló sorsra jutott Máramaros vármegye — területe 9716 négyzetkilométer, lakosainak száma 357 705 —, amelyet szintén kettészakítottak. A Tiszától északra fekvő nagyobb részét Csehszlovákiához, a folyótól délre levő területét Romániához csatolták. A trianoni békeszerződéssel összesen 12 656 négyzetkilométer északkelet-magyarországi terület került Csehszlovákiához négy vármegyéből, amelyet az impériumváltozás után Kárpátaljának, Ruszinszkónak, Podkarpatska Rusnak, Ruténföldnek, 1945 után pedig Zakarpatszkaja oblasztynak, azaz Kárpátontúli területnek, Kárpátontúlnak, újabban ukránul Zakarpatszka oblasztynak, magyar nyelven továbbra is Kárpátaljának neveztek. Az 1921. februári első csehszlovák népszámláláskor összesen 604 593 lakost vettek számba; a kétharmaduk rutén (ruszin), egyhatoduk — 103 690 fő — magyar volt (Botlik, 1997, pp. 226—227).