Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 166-169. (Budapest, 1999)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ESSAYS - Schultheisz Emil: Medicina a felvilágosodás korában

MEDICINA A FELVILÁGOSODÁS JEGYÉBEN SCHULTHEISZ EMIL A XVII. század közepén Angliából kiinduló felvilágosodás racionalizmusa egész Európára átterjedvén Magyarországot is elérte. Nem csekély mértékben hatott a medicina fejlődésére, s befolyásolta az egészségügy alakulását. A felvilágosodás medicinájának filozófiai alapjait nemcsak David Hume (1711—1766) és Jean Jaques Rousseau (1712—1778) a természetre és az életmódra vonatkozó ismert tanai jelentették, hanem különösen Christian Wolff (1659—1754) 1721-ben megjelent „Vernünftige Gedanken von dem gesellschaftlichen Leben der Menschen..." című könyve. Ez a mű Leibniz gondolatait továbbgondolva ad programot a felvilágosodás jegyében fejlődő medicina elméletéhez. Annak a periódusnak az időbeli meghatározása, amelyet a felvilágosodás fedőfogalmába szorítunk, a tudománytörténész számára mindig nehézséget okoz, mint általában a köztörténeti periodizáció adaptálása a tudományok fejlődésében vagy éppen stagnálásában más korszakokban is. Úgy vélem, hogy pontosabb a definíció, ha a felvilágosodás medicinája elnevezés helyett a medicina a felvilágosodás korában meghatározást használjuk. Akármint állapítjuk meg az évszámokat, mint a periódus kezdő vagy befejező terminusait, az nemigen lehet vitás, hogy a XVIII. század második fele, Weszprémi István működésének időszaka, valóban a felvilágosodás kora, amelynek ő jellegzetes reprezentánsa. Nemcsak kora medicinájának tudósa, hanem elmélyült recipiense a történeti és filozófiai irodalomnak is, aki a „celeberrimus Christianus Wolff írásait (Succincta III. 946) éppoly jól ismerte, mint az angol és francia filozófusokat, jóllehet itthon Hatvani István még tiszta kartéziánus filozófiát adott elő. Az 1686 és 1790 közötti időszak eseményeiből a hazai egészségügy fejlődése szempontjából két nagy jelentőségű momentum mondható meghatározónak. Az egyik a helytartótanács létrehozása. Működésével az addig szétszórt, kevés helyen tevékenykedő egészségügyi szervezet helyén létrejön a közegészségügy központi irányítása, ami a későbbi, aránylag jól működő állami közegészségügyi ellátás és irányítás kialakulását jelenti. Ennek a központi irányításnak, illetve ellenőrzésnek egyik példáját is Weszpréminél láttuk. Ô volt az első, akinek hazatérése után orvosi gyakorlatának engedélyezéséhez vizsgát kellett tennie. Perbegg Károly, a helytartótanács főorvosa két órán keresztül faggatta, az eredmény a teljes elismerés volt. A másik fontos mozzanat a nagyszombati egyetem orvosi karral való kiegészítése. A kar felállításáig, mint ismeretes, a magyar orvosképzés számára csak egy lehetőség kínálkozott, s a protestánsok számára még hosszú ideig maradt is, a külföldi egyetemek látogatása. 1769 és 1779 között évente huszonöt-harmincöt protestáns diák kért kiutazási engedélyt, amelyet egy évre kaptak. A megújítást évente újból kellett kérelmezni. Ez a külföldi stúdium nemegyszer valóságos peregrináció volt, mint azt éppen Weszprémi