Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 158-165. (Budapest, 1997-1998)

BARÁTOK, MUNKATÁRSAK, TANÍTVÁNYOK — FRIENDS, COLLEAGUES AND DISCIPLES - Vida Mária: Állammodellek (utópiák) és az egészségügy szociológia

voltak a XVII. század első negyedében, akik a természetes állapotot tartották egyedül alkalmasnak a kommunisztikus életforma megvalósítására.

55 Vairasse szerint a természet az embert egyenlővé tette, s a társadalmat úgy kell megalkotni, hogy az embernek ezt az eredendő egyenlőségét megőrizze. Ez vált később a felvilágosodás és a XVIII. századi racionalisztikus kommunizmus általános alapelvévé. Az ember morális vonatkozásában nem „tabula rasa", vagyis a természetből eredendően potenciálisan a jó és a rossz hajlamok egyaránt benne rejlenek. Ezen a felfogáson keresztül Vairasse arra a következtetésre jutott, hogy a nevelésnek determinativ szerepet szánt a kommunisztikus társadalmi rend fennmaradásában. „Az emberben" — írta — „a természettől eredendően (naturellement) nagy hajlam van a hibára, s ha ezeket nem javítjuk meg igazságos törvényekkel, jó példákkal és neveléssel, a rossz hajlamok növekszenek és erősödnek, és a leggyakrabban elfojtják az erénynek a természet által az emberbe plántált magvait. "

56 A jó nevelés viszont gyakran megjavíthatja az embert és kifejlesztheti erényeit. A nevelés elsődleges fontossága, mint az eszményi társadalom alappillére, a francia utópista államregényben vetődött fel elsődlegesen. Ugyanez az elv érvényesült később az utópista szocialisták, továbbá a felvilágosodás ideológiájában is. A nevelés kérdésének előtérbe kerülésével párhuzamosan szorult háttérbe a szociológia — az egészségügy és orvostudomány területén —, s csak a nevelésügy keretein belül, inkább az oktatás vonalán jelentkezett. Szevaramb állam — élén Sevaris-szal, a bölcs törvényhozóval, kinek személyes bölcsessége formálja át a társadalmat — tulajdonképpen demokratikus elveken alapuló despotikus monarchia. Abban különbözik Morus Utópiájától, hogy — mivel kora filozófiai és jogi elméletére támaszkodik — van keletkezés- és fejlődéstörténete.

57 Sőt a szerző maga a regény előszavában kijelenti, hogy nem fantasztikus történetet akart írni, hanem Ausztráliáchikus államkép, Andrea, J. V.: Die Christenburg, 1626 (eposz) — pietizmus, Comenius, J.: A világ útvesztője és a szivparadicsoma. 1631 — a Cseh Testvérek szövetsége, Fajardo, Saavedra: Republica literaria. 1655 — allagórikus esszé, Godwin, F.: Man in the Moon. 1638; Cyrano de Bergerac, S.: L'antre monde •— ou histoire comique des États et Empire de la Lune. 1657; Holdbéli utazás. Ford.: Szávai N. 1962; Uö.: Histoire comique des états et empires du Soleil. 1662 — földön kívüli világok ábrázolása, Swift, J.: Travels into Several Remote Nations of the World by Samuel Gulliver. 1726; Gulliver utazásai. Ford. Battlay I. 1865. Ford.: Karinthy Frigyes, 1914. Szentkuthy Miklós, 1954; Voltaire: Candide. 1759; Uö.: L'Ingénu. 1767; A vadember. Ford. Gyergyai A. 1924; Holberg, L.: Nicolai Klimii iter subterraneum. 1741; Klimius Miklósnak föld alatt való útja. Ford.: Győrfi J. 1783. — képzeletbeli utazások; Krasicky, I.: Mikolaja Doswiadézinskiego przypadki. 1776; Schnabel, J. G.: Wunderliche Fata einiger Seefahrer. 1731—1743 —robinzonádok, utazások; Paltock, R.: The Life and Adventures of Peter Wilkins. 1851; Spence, Th.: Description of Spensonia. 1795; S. Tissot de Patot: La vie, les aventures et le voyage de Groenland de Révérend Père Cordelier Pierre de Mésange. 1720; Berington, S.: The Memoirs of Signor Audentio di Lucca. 1737; Jonhson, S.: Rasszelisznak, egy abesszíniai királyi hercegnek történetei. 1759; Heinse, J. J.: Ardinghello. 1787 (levélregény); Klopstock, F. G.: Die deutsche Gelehrtenrepublik. 1744; Mercier, L. S.: L'an 2240, 1661; Wieland, Ch. M.: Die goldene Spiegel. 1772; Magyar művek közül Bessenyei György: Der Amerikaner, 1774; Uö.: Tariménes utazása. 1804; Verseghy Ferenc: Gróf Kaczaifalvi László avagy a természetes ember. 1808; Keresztury J.: Második Leopold magyar király, Elenterinek, egy magyar prófétának látása szerint. 1790 — A jó „vadember" előképe már a XVI. sz.-ban megjelenik Montaigne esszéiben, J-B. du Terre Antillák-leírásában, Guevara Fejedelmi tükrében. Lásd: Schlaraffia politica: Geschichte Dichtungen vom besten Staate. Amsterdam, 1967. Ludassy M.: Az ész állomány és tovább. 1979. Grotius: De jure belli et pacis. 1625; Pufendorf, Sámuel: De jure naturae et gentium lib.

8. 1688, De officio hominis et civis iuxta legem naturalem, 1682. Vairasse, Denis: Histoire des Sevarambes. Paris, Brussels, 1681. Pataki Ferenc: i. m. 43.