Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 158-165. (Budapest, 1997-1998)
BARÁTOK, MUNKATÁRSAK, TANÍTVÁNYOK — FRIENDS, COLLEAGUES AND DISCIPLES - Magyar László András: Agrippa szatírája az orvosokról
színűleg Beroaldo szintén iskolai tananyagából vette a mintát s az ötletet — amelyre előszavában utalt. Ez azonban nem a teljes igazság, hiszen Beroaldonak — noha maga csupán ókori forrásokra hivatkozik — megtalálhatjuk a közvetlen, „modern" előzményét is, vagyis azt a személyt, aki valóban először írt orvos- (de nem orvostudomány!)-ellenes szónoklatot a keresztény Európában: ez az ember pedig nem volt más, mint Francesco Petrarca (1304— 1374), az itáliai reneszánsz egyik spiritus rectora és meghatározó személyisége. Az orvosokkal szemben érzett ellenszenvéről közismert költő ugyanis kiadott egy — VI. Kelemen pápa orvosai ellen irányuló — röpiratot Invectiva contra medicum címmel, 14 amelynek szövegében számos, Agrippából és Beroaldóból egyaránt ismerős közhely fölfedezhető már. 15 így pl. a halott-föltámasztó orvosé (II. 16.) vagy az egykori mesterekhez méltatlan utódok említéséé (I. 2.). (Petrarca idézi először a következő szólást is: Úgy hazudsz mint az orvos — tehát ez semmiképp nem német vagy flamand, hanem olasz szólásforma lehetett.) Petrarca e munkájában, amellett, hogy terjedelmesen védelmezi a poézis becsületét, elsősorban azt kifogásolja, hogy az orvosok előnyben részesítik az elméletet a gyakorlattal szemben, illetve, hogy ügyetlen és félreértett rhétorikával próbálják tudatlanságukat leplezni: ezek a vádak pedig Beroaldónál és Agrippánál is erős hangsúlyt kapnak majd. A reneszánsz korában azután igen népszerűvé vált ez a téma. 16 Petrarca nyomán először Coluccio Salutati (1331—1406), az ún. polgári reneszánsz egyik előfutára és legnagyobb hatású írója adott ki De nobilitate legum et medicináé címmel egy érdekes oratiot, amelyben bár a jog felsőbbrendűségét igyekszik bizonyítani, s így több szatirikus elemet is fölhasznál, az orvostudománnyal is méltányosan bánik. 17 Bizonyára az ő hatására írták azután a többiek, például Giovanni Baldi da Faenza (Disputatio an medicina sit legibus politicis anteponenda), Poggio Bracciolini (Convivalis disceptatio, útra artium medicináé an juris civilis praestet?), Giovanni d'Arezzo (De medicináé et legum praestantia) vagy Bernardo Siena (Quaestio an medicina nobilior atque praestantior sit jure civili?") a maguk hasonló tárgyú munkáit, amelyekben itt-ott, például Poggionál vagy Giovanni d'Arezzonál már Petrarca Francesco: Invective contra medicum. Ed. by P. G. Ricci, Roma, Storia e letteratura, 1950. Ehhez a könyvhöz nem tudtam hozzáférni, a szöveget a következő kiadásban olvastam: Petrarcha, Franciscus: Libri... Venetiis, Simon de Luere, 1501. (s. p.). A művet ismerteti és orvostörténeti szempontból elemzi: Benedek, T. G.: An interpretation of Petrarch's „Invective against physicians" in: Actes XXXI. Congr. Intern. d'Hist. de la Med., a cura di R. Bernabeo, Bologna, 1988. 691—696. Lásd még: Martineiii, Bartolo: Petrarca e la medicina. Einführung zu Invective contra medicum. Testo Latino e volgarizzamento di Ser Domenico Silvestri. Roma, 1978. 205—253. Petrarca egyébként egyik levelében is elismétli vádjait: lehetséges, hogy e levél az invectiva alapja. Petrarca korábbi, VI. Kelemen pápához írott leveleiben is már előbukkannak e motívumok. Lásd: Benedek, T. G.: /. m. 693. Több kutató szerint is a korabeli nagy pestisjárványok az okai annak, hogy a korban az orvostudománnyal szemben olyan éles hangú volt a kritika s hogy az orvosok társadalmi megbecsültsége megrendült. Bergdolt, Klaus: Petrarca und die Pest. Sudhoffs Archiv. Band 76. Heft 1. (1992) 63—64. (a teljes cikk: 63—73.), ill. Lemér, R. E.: The Black Death and Western Europe Eschatological Mentalities. American Historical Review. Vol. 86. No. 3. June, (1981) 533—552. Coluccio Salutati: De nobilitate legum et medicináé. De verecundia. A cura di E. Garin. Firenze, Vallecchi, 1948. Ez az 1399-ben született terjedelmes oratio, nem csak az orvos-szatíra, hanem az orvos-encomium szempontjából is kulcsfontosságú. Salutati egyébként maga is egy „controversia antiqua"-t említ, mint előzményt (3.)
