Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 158-165. (Budapest, 1997-1998)

BARÁTOK, MUNKATÁRSAK, TANÍTVÁNYOK — FRIENDS, COLLEAGUES AND DISCIPLES - Erasmus Roterodamus: Encomium medicinae — Az orvostudomány dicsérete (ford.: Magyar László András)

a papok közt is, akik házasságot törnek, még a szerzetesek közt is előfordulnak gyilkosok és kalózok, de mi köze mindennek az önmagában véve tökéletes valláshoz? Nincs oly szent hivatás, amely ne tartana el néhány gazembert. Foglaljuk imáinkba, hogy minden fejedelem olyan legyen, amilyennek annak kell lennie, aki e névre méltónak tartható. A fejedelemség intézménye azonban nem ítélhető el csak azért, mert egyesek e címen ellenséges martalócok módjára bánnak a közzel. Bár csak valamennyi orvos is valódi orvos lenne, akkor aztán nem lenne alapja a görög szólásnak: „Sokan legeltetnek, de kevesen szántanak". Bárcsak minden orvosra jellemző lenne ama szentség, amelyet Hippokratész ünnepélyes szavakba foglalt esküjében követel meg kollégáitól! Ha pedig tapasztalatunk szerint sokan semmibe is veszik ezt az eszményt, attól még nekünk törekednünk kell felé. Ám mivel e tárgyról oly bőven lehetne beszélni, Kiváló Hallgatóim, hogy belátható időn belül aligha végezhetnénk vele, továbbá mivel meg kívánom tartani a beszéd elején tett ígéretemet is, úgy gondolom, itt az ideje, hogy az orvostudomány valamennyi itt elhangzott dicséretét befejezésül összefoglaljam. Tehát: Sok minden akad ugyan, amit csupán régi mivolta tesz értékessé, ezt a mesterséget azonban — valamennyi közt elsőként — a szükség szülte meg. Ha a tudományokat föltalálói fémjelzik, ennek föltalálása mindenképp az istenek művének tartható. Ha a tisztelet növelni képes a tekintélyt, hát egy más tudomány sem részesült oly sokfelé s oly hosszú időn át ekkora tiszteletben. Ha a legjelentősebb emberek elismerése bárkit is naggyá tehet: hát ez a tudomány a legnagyobb királyoknak, a legkiválóbb férfiaknak szerzett gyönyörűséget, mi több, nevet. Ha valóban az a szép, ami nehéz: hát ennél a tudománynál nincs fáradságosabb, hiszen annyi részismeret, annyi kutatás szükséges minden részletéhez. Ha pedig a dolgokat méltóságuk szerint ítéljük meg, ugyan mi lehet magasztosabb, mint Isten jóságát megközelíteni. Ha hatékonyságuk szerint ítélünk: ugyan mi eredményesebb vagy nagyobb hatású, mint az, ha a teljes, biztos pusztulás elébe néző embert az életnek visszaadjuk? Ha viszont szükségességük szerint rangsoroljuk az értékeket, ugyan mi lehet olyan szükséges, mint az, ami nélkül nincs sem élet, sem születés? Ha szempontunk az erény, lehet-e az emberi nem megmentésénél erény nagyobb? Ha a haszon a fontos: ennél sem hatalmasabb, sem fontosabb haszon el nem képzelhető. Ha pedig a nyereségre gondolunk: ha nem e tudomány a legjövedelmezőbb, akkor bizony az emberek igen hálátlanok! Nektek tehát, kiváló férfiak, melegen gratulálok, hiszen a legszebbik hivatásban van alkalmatok kitűnni. Titeket pedig, derék ifjak arra buzdítalak, teljes szívvel vállaljátok, s minden erőtökkel szolgáljátok e tudományt, amely néktek becsületet, dicsőséget, tekintélyt és vagyont szerezhet, s amellyel ti viszont barátaitoknak, hazátoknak, valamint az egész emberi fajnak hajthattok hasznot, mégpedig nem is akármilyet. Ennyi. (fordította és a jegyzeteket írta: Magyar László András)