Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 158-165. (Budapest, 1997-1998)
BARÁTOK, MUNKATÁRSAK, TANÍTVÁNYOK — FRIENDS, COLLEAGUES AND DISCIPLES - Erasmus Roterodamus: Encomium medicinae — Az orvostudomány dicsérete (ford.: Magyar László András)
nűbb, a gonoszok nehezen elviselhető áskálódását nevezte betegségnek. Pál ráadásul az apostoli adottságok közt a gyógyítás adottságát is megemlíti. Már az is jelentős mértékben növeli az orvoslás dicsőségét, hogy a császári törvények felsége és a pápai határozatok tekintélye is önként veti alá magát az orvosok ítéletének, például a nemi érettség, a születés és a mérgezések kérdéseiben, továbbá a házassággal kapcsolatos néhány kérdésben is. 22 Újfajta fölmagasztalása ez az orvostudománynak! Emberi életekről dönt a bíró, ítélete mégis az orvos véleményétől függ. Ha például a pápai kegy kedvez valakinek, csak akkor kedvez, ha az orvosi szakvélemény is támogatja ebben. A római pápa pedig, a törvény szerint, orvosi szakvélemény alapján dönti el, hogy a püspököt, akit bűnös és rettentő betegsége miatt váltottak le, el kell-e mozdítani püspöki székéből vagy vissza kell-e helyezni oda. Szent Ágoston meg teljesen az orvosok döntésére bízza mit kell tenni, esetleg még a beteg akarata ellenére is. Ugyancsak ő írja, hogy az orvost megillető honoráriumot, vagyis tudománya és fáradsága bérét jogos erőszakkal is elvenni attól, aki visszatartja azt, éppúgy, mint a jogtalan tulajdonostól, vagy attól, aki rosszhiszeműen kaparintja meg a másét. De azoknak is gyakran adnak az orvosok tanácsot, akik engedélyezett ráolvasásokkal űzik ki a gonosz démonokat az emberek testéből, például olyan betegségek esetében, amelyek rejtett okokból károsítják meg az egyes érzékszerveket vagy a szellemet s olyannyira démoni eredetű kóroknak tűnnek, hogy csak a legtapasztaltabb orvosok képesek eldönteni, vajon afféle „testesebb" démonokról van-e szó (a démonok ugyanis sokfélék lehetnek), akik orvosi beavatkozásra is reagálnak, vagy pedig valamilyen betegség hatolt-e be olyanynyira a lélek legmélyebb rejtekeibe is, hogy szinte már a testtől függetlennek látszik. Kérlek titeket, hallgassatok türelemmel, míg az ennek igazolására szolgáló számtalan példa közül egyet, amelynek magam voltam tanúja, elbeszélek. A hírneves orvost, Panaceust 23 ifjúkoromban jól ismertem. O a jelenlétemben gyógyított meg egy Phylarius nevezetű, spoletói származású embert, aki bélférgei miatt újfajta őrületbe esett, úgyhogy ha épp rohama volt, tökéletesen beszélt németül, amire egészségesen — köztudomásúlag •— soha nem volt képes. Akadt-e az orvostudományban járatlanok közt olyan, aki ne hitte volna, hogy ezt az embert démon szállta meg? Ám Panaceus egy egyszerű és könnyedén elkészíthető orvossággal mégis kigyógyította őt elmebajából. A beteg persze, miután meggyógyult se nem beszélt, se nem értett többé németül. Ha viszont valaki az illetőt ennek ellenére, továbbra is megszállottnak tartaná, az azután a lehető legnagyobb dicsőséget szerezné az orvostudománynak, hiszen ezek szerint még a gonosz démonok is engedelmeskednek neki, s amint az életmentésben, ugyanúgy az ördögűzésben is szolgálója és vetélytársa az istenerőnek. Akadtak persze akik Panaceus e cselekedetét a mágia művének tartották, hanem én még e vádaskodásukat is úgy fordítom, hogy mesterségünk dicsőségére és becsületére váljék: hiszen Panaceus ezek szerint olyasmit tett, amit az átlagember puszta emberi erővel nem hisz végbevihetőnek. E vonatkozásban lásd: Zacchias, Paulus: Quaestiones medico-legales. Ed. J. D. Horstus et G. Franckus, Frankfurt am Main, Bencard, 1688. 605—622. Panaceus — ún. beszélő név — a görög „panacea" szó ,mindent gyógyító'-t jelent. Akár az egész declamatio, ez a név is fiktív. Phylarius is nyilván kitalált személy.
