Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 158-165. (Budapest, 1997-1998)
Antall József: Egy évszázados per — A Görgey-kérdés tegnap és ma
MELLÉKLET Feljegyzés Görgey Artúrról írott cikkem tárgyában Görgey Artúr személye korán foglalkoztatott, a magyar politikai mitológia többi hőséhez, Széchenyihez, Kossuth-hoz, Deákhoz, Eötvöshöz hasonlóan. Előbb Pethő Sándor Görgeykönyve, majd Kosáry Domokosnak a Görgey-kérdésről írott munkája hatott felfogásomra. Több olyan idős emberrel is volt módomban beszélni, akik személyesen ismerték a tábornokot, így az egyetemi éveim alatt Germanus Gyula, aki Görgeytől örökölt íróasztalát is reám akarta hagyni, de nem fogadtam el. (Javaslatomra özv. Germanus Gyuláné átengedte a Nemzeti Múzeumnak 1980-ban.) így talán magától értetődő, hogy 1953-ban mint a III. tanévet elvégzett történelemlevéltár szakos hallgató — a nyári gyakorlat keretében — örömmel vállaltam el a teljesen rendezetlen Görgey-iratanyag rendezését és „házi használatra" az ismertetését. Talán nem felesleges utalnom arra, hogy a Görgey nemzetség keretében felállított „ Görgey Artúr 1848/49-es működésére vonatkozó iratanyag" nagy részét én rendeztem és ismertettem (9—13. fasc), míg Szabó Sándor egykori kollégám a maradékot (14. fasc). Az Országos Levéltárban lévő anyagot egyrészt ismertettem az 1953. július 11-én kelt (ismertetésenként 9 lap, ténylegesen közel egy szerzői ív) összefoglalóban, másrészt pedig egy rövid „conspectus"-t állítottam össze. Több a Görgey-kérdésben kutatómunkát végző kollégám (Urbán, Katona Tamás stb.) említette, hogy találkozott „kezem nyomával", egy ideig az ismertetésemet is kézbe adták. Ezzel összefüggésben annyit jegyeznék meg, hogy az akkori 1952/53. tanévben Magyarországon olyan történelmi szemlélettel ítélték meg Görgeyt, amit ma már a „Görgeyellenzők" is restellnek. Ilyen körülmények között végeztem a munkát és írtam meg az ismertetést, amit lényegében ma is vállalok. Természetesen bizonyos mértékig defenzív stílusban kellett hangszerelnem, de így is világos volt az álláspontom. Az Országos Levéltárban mint gyakorlatot folytató egyetemi hallgatótól elfogadták, munkámat dicsérettel igazolták, nem érintve a tartalmi kérdéseket. Ugyanekkor Leder er Emma egyetemi tanár (Levéltári Tanszék) kifogásolta — többek között ezt is — a történelemszemléletemben és helytelenítette „Görgey mentését". Erről ugyan nem volt szó általában, de a reális történelmi megítélést nem tudtam mellőzni e szerény „ifjonti" munkában sem. E munkám természetesen meghatározta valódi Görgey-képemet és olyan anyagot ismertem, amit kevesen. Ezt követően (1954-ben végeztem) más kérdésekkel foglalkoztam, a művelődéspolitika történetéből (Eötvös stb.) írtam szakdolgozatomat. Sokáig nem nyúltam vissza Görgeyhez, nem láttam értelmét. Illyés Gyula „Fáklyaláng" c. drámája —- főleg a harmadik felvonás — hazafias célzatú volt, lényegében Horváth Mihály könyvére támaszkodott, de igaztalannak tűnt. Talán nem is annyira a szerző, mint inkább Ungváry László cselszövő (Biberach pózában) alakításában, kappan-hangjával (még most is kiemelik, mint nagy alakítását), — szerencsétlennek találtam. Akkor fogtam újra hozzá, amikor Német László „Árulója" ismét