Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 158-165. (Budapest, 1997-1998)

Antall József: Egy évszázados per — A Görgey-kérdés tegnap és ma

Kétségtelenül motiválta a nacionalizmus is Görgeynek és számos tábornoknak, tisztnek az ellenszenvét Dembinszky vei vagy akár Bemmel szemben. Dembinszky magyarországi teljesítménye még különösebb magyarázatra sem szorul. De Bem kiválóságát senki sem tagadhatja, viszont Görgeyben és sokakban aggodalom élt a külföldi vezetőkkel szemben. Ilyenkor könnyen bukkan elő az az érzés, hogy csak a harc adott színterének tekintik a vállalt országot, nem él bennük a felelősség tudata a jövővel szemben és nem érzik a kötelező múlt súlyát. A gyökértelenségből eredő könnyebb elhatározás vádja — néha indokoltan, néha indokolatlanul — nem egyszer érte az idegenben harcoló hősöket, nem egyszer merült fel velük szemben a „hazárdság" hajlama. Ugyanígy a kormányzástól elszokott ellenzéki politikai szemlélet kialakulása a magyar nemesi közvéleményben, a szavak fölénye a tettekkel szemben, a kölcsönös vádaskodások, a cselekvő szolidaritás hiánya, megvetést váltott ki az exakt gondolkodású, a természettudományos szemléletet is magába szívó katonából a civilek iránt. A történelemben adódhatnak elkerülhetetlen vereségek, amelyeknél mindenféle útkeresés indokolt lehet, még akkor, ha sikertelenségük később beigazolódik. Világosan kell azt is látnunk, hogy Görgey vagy éppen a békepárt koncepciója az 1848-as alapokon történő megegyezésre semmivel sem volt realistább program mint Kossuth 49-es irányvonala. Egyszerűen azért nem, mert Bécs — mint ezt valamennyi egyezkedési kísérlet bizonyítja — nem volt hajlandó megegyezni ezen az alapon sem. Mindkét irányvonalnak megvolt azonban — a bukás ellenére is — a történelmi indokoltsága: az előbbi érlelődő programjává vált a kiegyezés előkészítésének, a másik pedig fenntartotta a függetlenségi koncepciót a magyar politikában. A Görgey-kérdés tehát máig le nem zárt problémája a magyar történetírásnak, amelyben éles ellentétek, különböző leírt vagy le nem írt álláspontok állnak szemben egymással. A tisztulás folyamatának szolgálata, egy realistább színekkel festett Görgey-portré megalkotása felé való törekvés vezette e sorok íróját is, amikor vállalva az ellentétes kritikákat, szélesebb közvélemény elé tárta történelmünk e sokakat foglalkoztató problémáját. Ennyit mondhattunk most el Görgeyről és igen keveset Kossuthról, ami szükségszerűen nem teremthetett kettőjük között teljes egyensúlyt megítélésben és értékelésben. Születésének másfél százados évfordulóján, tettének százhúsz esztendős távlatából azért jobb és méltóbb, ha a valóság és a tények birtokában, indulatok nélkül vizsgáljuk alakját. Sorsát valóban büszkén vállalta 1916. május 21-én, életének kilencvenkilencedik évében bekövetkezett haláláig. Büszkesége lassan bölcsességgé szelídült, jól mutatja ezt felelete, amit annak az anyának mondott, aki mint árulót mutatta meg kisfiának: „ Talán nem egészen igaz az, amit Ön a kis fiának mondott, de talán így van jól. Hadd higgye a magyar, hogy csak árulás győzhette le. Ez a hit talán, ha én szenvedek is miatta, a nemzeti jövő egyik eleme. " Nekünk, a mai nemzedéknek azonban éppen az a kötelességünk, hogy az igazság keresésével, a valóság talaján állva lássuk múltunkat és nagyjainkat. Csak így lehet a történelem valóban tanítómesterünk... 1968. május ANTALL JÓZSEF