Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 158-165. (Budapest, 1997-1998)

BARÁTOK, MUNKATÁRSAK, TANÍTVÁNYOK — FRIENDS, COLLEAGUES AND DISCIPLES - Vida István: A pszichiátria Hölderlin korában

A PSZICHIÁTRIA HÖLDERLIN KORÁBAN* VIDA ISTVÁN A több mint 400 éves tübingeni egyetem 1980. szeptember 27. és október 31. között egy különös kiállítást rendezett az Egyetemi Könyvtárban a Német Orvostörténeti, Ter­mészettudomány- és Technikatörténeti Társaság fennállásának 63. évfordulója alkalmából. A katalógus 101 dokumentumot — képek, könyvoldalak és levelek gyűjteménye — tar­talmaz, a Psychiatrie zur Zeit Hölderlins című kiállítás összegyűjtött anyagát számtalan képpel illusztrálva. A pszichiátria szakkifejezést — mint tudjuk — az elmekórtanra, a tudománynak az elmeba­jok, kóros lelki jelenségek és kedély betegségek széles körével foglalkozó ágára alkalmazzuk. Hogy miért éppen Hölderlinnel és korával hozták összefüggésbe, annak az okát már sejtheti mindenki, aki a világirodalomban kissé járatos. Friedrich Hölderlin, a költő, Goethe és Schil­ler mellett a német klasszika legnagyobb alakja volt. Elete a 18. és 19. század fordulójára esett, 1770 és 1843 közé. Hetvenhárom évének teljes második felére azonban gyógyíthatatlan lelki betegség nehezedett s ez hozta kapcsolatba a pszichiátriával. Harminchat esztendős múlt, amikor zárt intézetbe került, majd egy család gondozásába, ahol további éppen 36 évig tartott még élete. Tragikus sorsa miatt Hölderlin személyét fokozott érdeklődéssel övezte az utókor és ez soha nem fog megszűnni. Tudni szeretnénk, miben állt a betegsége, hogyan keletkezett, valóban gyógyíthatatlan volt-e? Korunkban pl. egyes irodalmárok kétségbe is vonják, hogy * Vida István (Komárom, 1915. április 6.—Budapest, 1996. május 13.) jogász, politikus, Erasmus-kutató. Jezsuita diák Kalocsán, majd a pesti jogi karon joghallgató. Az Egyházközségi Munkásszakosztályok (EMSZO) alapítója, 1936 őszén, az EMSZO-KALOT együttműködés programjának meghirdetője (1938. május 15.), a Magyar Dolgozók Országos Hivatásszervezete értelmiségi tagozat (agrár és ipari mellett) főtitkára (1939). A „hivatásszervezet" névadója a mozgalomindító Kerkai Jenő, jelentése: a munka hivatássá emelése, beleértve ennek gazdasági-társadalmi feltételeit. 1944 végén a KALOT, EMSZO és a Hivatásszervezet vezetőit a nyilasuralom bebörtönzi vagy deportálja, köztük Vida Istvánt is. A rövid életű koalíciót követően (1945— 1947) munkanélküli, segédmunkás végül könyvügynök. Könyvantikváriumot nyit (1957—1971), fenyegetettség miatt emigrációba kényszerül (1971 ősz), ezért két és fél év börtönbüntetésre és teljes vagyonelkobzásra ítélik távollétében. A tübingeni egyetem egyik kari könyvtárának vezetőjeként vonul nyugdíjba (1981). Antall József miniszterelnök szorgalmazására ítéletét semmissé nyilvánítják. Hazatérése után egy évvel meghal. Antall Jó­zsefhez személyes barátság fűzte. Számtalan tanulmánya jelent meg, részben itthon (Vigília, Új ember, Magyar Szemle), részben emigráns la­pokban (Új Látóhatár, Katolikus Szemle). A 30-as évek mozgalmáról írt alapos összefoglalás a „Szociális irányú katolikus mozgalmak hazánkban (1935—1945)" (Magyar Egyháztörténeti Vázlatok, 4. k. Bp. 1992.). A „Félbemaradt reformkor" c. könyv összeállítója, bevezető tanulmányának szerzője. (Róma, 1990.) Jelentős Erasmus-kötete kéziratban, hiánypótló a szakirodalomban, máig nem jelent meg. Az emigrációba kényszerült szerző cikke, kívánságára leánya, Vida Mária nevén jelent meg (Természet Vi­lága, 1981. 112. évf. 7. sz.). A kéziratot — a tények rögzítésével — adattárunkban helyeztük el (SOM Adattár, 855—882). A szerző személye és személyes barátsága Antall Józseffel kötelez arra, hogy a cikket neve alatt kö­zöljük.

Next

/
Oldalképek
Tartalom