Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 158-165. (Budapest, 1997-1998)

BARÁTOK, MUNKATÁRSAK, TANÍTVÁNYOK — FRIENDS, COLLEAGUES AND DISCIPLES - Kapronczay Károly: Adatok Közép- és Kelet-Európa orvosképzésének átformálásához a 18—19. században

ző országos érvényű jogszabályok kiadására, a szakemberképzés többszinten történő megszervezésére, a beteggondozó intézményrendszer kiépítésére. Valójában a 18. század első felétől figyelhető meg ez a folyamat, az ilyen jellegű intézkedések kiadása. Országos vagy birodalmi szinten rendezik a feladatköröket, építik ki e terület sajátos igazgatási formáit, megteremtik azon pénzügyi alapokat, amelyeken keresztül a központi hatalom befolyásolja és irányítja az intézményrendszer kiépítését és működését. A Habsburg Birodalom területén már III. Károly 1714-től sorra adta ki a kórházépítési rendeleteit, felállította 1736-ban a Birodalmi Egészségügyi Bizottságot (nálunk 1738-ban a Helytartótanácson belül az Egészségügyi Bizottságot), kiadta a birodalmi kórházi-szegényházi rendszabályt, a hadseregen belül felállította a katona-egészségügyi szolgálatot, sorra emeltette a helyőrségi kórházakat stb. E folyamat Mária Terézia uralkodása idején felgyorsult, a területi igazgatási egységeket, nálunk a vármegyéket és a városokat orvostartásra kötelezték (1748, 1752), országos felméréseket végeztek az ellátottság vonatkozásában, közalapítványt teremtettek a kórházak, szegényházak építésére (Magyarországon 1756-ban a Kórházépítési Alapítvány, amelyet II. József a feloszlatott szerzetesrendek vagyonából kiegészített).

3 A magyar korona területén 1770-ben kiadták az egészségügyre vonatkozó jogszabálygyűjteményt (Codex sanitatis), 1769-ben orvosi karral egészítették ki az 1635-ben alapított nagyszombati magyar egyetemet. Ez csupán része volt a Habsburg Birodalom területén lejátszódott folyamatoknak, ahol vezető szerepet a Birodalmi Egészségügyi Bizottság elképzelései játszottak. Ennek kidolgozója Gerhard van Swieten, az uralkodónő hollandiai születésű tanácsosa volt, akinek tervei alapján 1754-ben megreformálták a prágai egyetemet, 1761-ben a bécsi orvosképzést, 1769-ben orvosi karral egészítették ki a magyar, 1771-ben a grazi egyetemet, 1784ben a Monarchiához került Lembergben (Lwówban), négykaros egyetemet alapítottak.

4 Az orvosképzésen belül két szintet szerveztek: a hat esztendős orvosképzés mellett elindították a hároméves sebészmesteri tanfolyamot is, az ezen végzettek valójában a vidék egészségügyének szakemberei lettek. Az orvosi karon egy-két éves bábaképzés is indult, hogy legalább járásonként alkalmazhassanak képzett és vizsgázott bábákat. A képzés átszervezése, illetve biztosítása mellett külön fontossággal rendelkezett a hadsereg, amelynek szakemberképzésére Bécsben felállították a József Császári Katonaorvosi Akadémiát (1783), mint a sajátos szakterület birodalmi képzési központját, doktoravatási joggal felruházva. Ezzel egyidőben kisebb területi egységekre is kiépítették az egészségügyi igazgatási rendszert, a magyar korona területén a vármegyék alárendeltségében a járásokat is kötelezték sebészmester (seborvos) és bába foglalkoztatására, amely rendszer élén 1784től az országos főorvos, illetve hatáskörébe rendelt és a Helytartótanács kebelén belül működött Egészségügyi Osztály állott (1786).

5 A rendszer kebelén belül indult el az első ún. kórházépítési program, amely a helyi anyagi erő mellett jelentős anyagi támogatást igényelhetett az országos kórházépítési alapítványtól. így épült fel például az 1780-as években a pesti Rókus kórház, s létesültek legrégebbi megyei kórházaink jogelődje. Igaz, e rendszer 3 Gortvay Gy.: Az újabbkori magyar orvosi művelődés és népegészségügy története. Bp. 1952; Kapronczay K.: Az orvosi igazgatás kialakulása a XVIII. században. Orv. Hetit, 1985, 125, 24.; Kapronczay K.: A magyar orvosi közigazgatás ezer éve. Nővér, 1991. 4. sz.; Kapronczay K: A hazai egyetemi orvosképzés 225 éve. Hitel, 1994, 9. 4 Győry Tibor: Az orvosi kar története. Bp. 1886; Deyna, W.: Dzieje medycyny. Warszawa, 1974. 5 Győry, T.: i. m.