Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 158-165. (Budapest, 1997-1998)
BARÁTOK, MUNKATÁRSAK, TANÍTVÁNYOK — FRIENDS, COLLEAGUES AND DISCIPLES - Vida Mária: Állammodellek (utópiák) és az egészségügy szociológia
munkásságának fontos előkészítője volt. Másrészt az elemzés során az is kiderült, hogy a nevelés „mindenhatósága" következtében a szociológiának és az egészségügynek funkcionáló szerepe majdnem kétszáz évre háttérbe szorult. Csak a XIX. század elején jelentkezett ismét — akkor már gyakorlati — igény az egészségügy társadalmi megszervezésére. Az utópista szocializmus mozgalma A nagy nemzedék — Saint-Simon, Fourier, Owen — tevékenysége a századfordulóra és ezt követően a XIX. század első harmadára esett. Működésüket nemcsak két évszázad választotta el a korai utópizmustól, hanem két társadalmi formáció közötti különbség is. A felvilágosodás bizakodó racionalizmusa és a francia forradalom nyomán létrejött „klasszikus" kapitalizmus korszaka megfelelő ideológiai-filozófiai és gyakorlati tapasztalattal rendelkezett. A remélt és a való közötti ellentmondás mind szélesebb méreteket öltött. „ Csak azok az emberek hiányoztak még " — írta Engels — „ akik azt a kiábrándulást megállapítsák, s ezek is megjöttek a századfordulóval 1802-ben megjelentek Saint-Simon genfi levelei; 1803-ban megjelent Fourier első munkája, bár elméletének alapjai még 1799-ből valók; 1800. január elsején Robert Owen átvette New Lanarck vezetését. " b2 Az utópista szocialisták — az elődök teoretikus szemléletével ellentétben — elsősorban a széles néptömegek szociális helyzetét véve alapul fogalmazták meg „ messianisztikus " elméletüket. Céljuk, konkrét szociálpolitikai problémák megoldása volt, s a korai kapitalizmus munkásosztályának, szenvedő tömegeinek érdekeit képviselték. Míg Platón, Morus és Campanella — de a közvetlen elődök is — az államforma megváltoztatását képzelték el, az utópista szocialisták kifejezetten egy társadalmi osztály, a munkásosztály szociális helyzetének megjavításán fáradoztak nemcsak elméleti síkon, hanem a gyakorlatban is — ha szükséges volt, vagyonuk feláldozásával — megkísérelték eszméik megvalósítását. Elképzeléseik naivitása ellenére számos követőjük akadt nemcsak Európában, de az amerikai kontinensen is. Nemcsak Fourier és Owen kísérleteztek, hanem hű tanítványok és követők hosszú sora. A kísérletek sikertelensége ellenére tömegméretű visszhangra találtak, míg az elődök utópiáira az elszigeteltség volt a jellemző. Az elődök csak álmodtak az eszményi államról, Fourier és Owen viszont „megszállottként" hitt abban, hogy nézeteiknek teljes és részletes nyilvánosságra hozatalával megsemmisíthetik a tudatlanságot és nyomort, s felépítik a belátás és a boldogság szilárd uralmát. Tevékenységüket tehát a megvalósítás szándéka és kísérlete jellemezte. Közvetlenül az utópista szocialisták működése szerves folytatása a francia felvilágosodás szellemiségének, az enciklopédisták és a magukat „filozófusoknak" nevező íróbölcselők irodalmi és szociológiai tevékenységének. Condillac, Montesqieu, Voltaire, Diderot, D 'Alembert, Rousseau, Holbach, Lamettrie nemcsak társadalomfilozófusok voltak, hanem egyben a korszak társadalombölcseleti forradalmának részesei. Az újkor természettudományos szemlélete egy egész fiatal tudományra, a biológiára támaszkodott. Az eddigi természettudományos gondolkodás merev kategóriáit nem más mint az édesvízi hídra — a „habarnica" — feszítette szét, amely „inkább növény, viszont úgy táplálkozik mint az állat, de sarjadzással szaporodik, mint a növény és keresztbe-hosszába felszabdalható, Engels, Friedrich: Anti-Dühring. Bp. 1950, 264.
