Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 158-165. (Budapest, 1997-1998)
BARÁTOK, MUNKATÁRSAK, TANÍTVÁNYOK — FRIENDS, COLLEAGUES AND DISCIPLES - Vida Mária: Állammodellek (utópiák) és az egészségügy szociológia
Atlantisz (1626) c. értekezése viszont a társadalmi rend (a konzervatív monarchia és a patriarchális család) átalakítása helyett a természettudományos kutatásoktól és a technika vívmányaitól várta az ideális közállapotok létrehozását. Morus Tamás (1478—1535) a nagy angol humanista államférfi, VIII. Henrik lordkancellárja, Erasmus eszmei tejtestvére és barátja, ki saját korát tisztán látta: a formálódó kapitalista viszonyok Angliáját. Az 1516-ban — antwerpeni követjárása után — született Utópia alapötlete elméleti és gyakorlati előzményekre egyaránt támaszkodhatott. 25 Nemcsak Platón, Augustinus voltak szellemi inspirálói, hanem a szamoszatai filozófus Lukianosz (120—180) gúnyos-fantasztikus utazása a Holdba, a csillagokba és főként a Boldogok Szigetére (Ikaromeniposz et hüpernephelosz), mely módszertani és magatartásbeli bátorítást nyújtott a mű megírásához — a science fiction előzményének tekinthetjük. 26 Az olasz reneszánszból pedig Lorenzo Vállától, Marsilio Ficinotól (1433—1499) és főként Giovanni Pico della Mirandolától (1463—1494) merítette az életörömöt, a boldogság utáni vágyakozást. 27 A XVI. század elején több kommunisztikus közösség működött, ezekről is értesülhetett. A dalmáciai szláv paraszti közösség, vagy Tábor város Libellus vere aureus nec minus salutaris quam festivus de optimo rei publicae statu deque nova Insula Utopia auctore clarissimo viro Thoma Mow. etc... Leowen, 1516, Paris, 1516—1517, Basel, 1518. — Az eredeti kiadás címe, adatai. Angol nyelven 1559-ben, magyarul 1910-ben jelent meg. Híres barátja, Erasmus könyvtárában megvolt az 1518-as kiadás, Erasmus epigrammáival egybekötött példányban. Husner, Fritz: Die Bibliothek des Erasmus von Rotterdam. Gedenkschrift zum 400. Todestage Erasmus Von Rotterdam. Basel, 1936, 238— 244.; Vida Mária: Egy humanista könyvtára — a könyvgyűjtő Erasmus. Magyar Könyvszemle, 1973, 1. sz. 41—52., 46; Morton, A. L.: The English Utopia. 1952; Chambers, R. W.: Thomas More, 1935; Pogány J.: Morus Tamás utópiája. Kultúra — álkultúra. 1962; Salamon L.: A szentté avatott utópia. Május kék madara, 1971; Kardos T.: Párbeszéd Morus Tamásról. Élő humanizmus, 1972; Németh László: Morus Tamás. Tiszatáj, 1973, 9. sz. — A vonatkozó irodalom. Magyar fordítása Morus Tamás: Utópia. 1963. Utószó. Kardos Tibor — Idézetek e kiadás alapján. Kardos T.: Utószó. Morus Tamás: Utópia. 1963, 128; Lukianosz: Ikaromeniposz és hüpernephelosz, magyar nyelven: Jánosy J.: Ikaromeniposz vagy az űrhajós, 1961. — Lukianosz müveinek korai latin fordítása és kiadása Zsámboky János érdeme. Kiadásaiból Jakobitz, C: Luciani Samosatensis Opera I—IV. 1966; Jánosy J.: Istenek — Halottak — Hetérák. 1958; TrencsényiWaldapfel I.: Ember vagy. Antológia. 1979; Boros G.: Lukianosz hatása. E. Philológiai Közlemények, 1907; Schwartz, J.: Biographie de Lucien de Samosata. 1965. Saitta, Guis: Il pensiero italiano nell' umanisemo e rinascimento, Vol. 1. L'Umanesimo. Bologna, 1949, 463— 631. — Ficino és Pico della Mirandola filozófiájáról. Uo. 193. 260—262. — Lorenzo Valla filozófiájáról. Lásd még: Saitta, G.: La filosofia di Marsiglio Ficino. 1923; Kristeller, P. O.: Il pensiero fdosofico di Marsiglio Ficino. 1953; Ficino, M.: De voluptate. 1457 (Kardos T.: Világirodalmi Antológia, 2. k. 1955); Pico della Mirandola: Az ember méltósága (Oratio de dignitate hominis. 1486); Dreyfort, G.: Das System des Johannes Pico. 1858; Baron, H.: Willensfreiheit und Astrologie bei Marsiglio Ficino und Pico della Mirandola. Festschrift für Walter Goetz. 1927; Gilson, E.: Humanisme médiéval et Renaissance. Les idées et les lettres. 1932; Barone, G.: L'umanesimo fdosofico di Giovanni Pico della Mirandola. 1949; Napoli, G. D.: G. Pico della Mirandola a la problematica dottrinale del sua tempo. 1965; Uö.: L 'opera e il pensiero di Giovanni Pico della Mirandola nella storia dell'Umanesimo. 1965; Branca, V.: Pico della Mirandola. 1984. — Franciaországban Le'févre d'Étaples (1450—1536); S. Champier (1472—1539) közvetítette a firenzei újplatonista áramlatot. Az utóbbi szerint a platóni és arisztotelészi szemlélet között nincs lényeges különbség, fő műve: De dialectica... Navarrai Margit (1492—1549); A. Heroët (1492—1568); M. Scéve (1510—1564); Du Bellay (1522—1560) és P. Ronsard (1524—1585), Platón, Petrarca és Ficino szellemfilozófiáját követi. Morus nyomán az angol humanista és reneszánsz dráma kötődik ehhez (Th. Lupton, 16. sz., J. Lyly, E. Spencer: Four Hymnes). William Shakespeare (1564—1616) az V. Henrik-ben (I. 2. 178—183) pedig Platón Államán utal.
