Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 158-165. (Budapest, 1997-1998)

BARÁTOK, MUNKATÁRSAK, TANÍTVÁNYOK — FRIENDS, COLLEAGUES AND DISCIPLES - Schultheisz Emil: Filozófia a humanizmuskori orvosi stúdiumban

szetfilozófía ama részeiből meríti, amelyek az emberi test részeivel foglalkoznak. „Ex hac potissimum naturalis philosophie parte sumit ars medica partem illám, quae physiologica dicitur, in qua de humano corpore, ac de eius partibus sermo fit, quam medico illas curaturo necessaria penitus sit earum cognitio ". (De naturalis scientiae etc. cap. XXXIII. p. 93) Egyebekben Zabarella azt is megírja, hogy az anatómiát tanuló orvosok, illetve studiosusok melyik Arisztotelész művet olvassák, melyiket ne: „non in libris de história (ti. animalium) sed in libris de partibus (animalium) methodice de ipsis partibus agentem... " Azt a jelentős szerepet, melyet a logika foglal el az orvosi tanrendben, Zabarella véleménye szerint, több helyen is részletesen tárgyalja: De natura logicae, II. 4.; De methodis II. 11 — 14. A logikának a többi diszciplínával való összefüggéseit is bemutatja. Ez az itáliai orvosfilozófiai szemlélet később minden európai egyetemre behatolt.

142 Arisztotelész De anima-jához írott kommentárjában Zabarella arról ír, hogy az ebben a műben való elmélyülés egyik indoka az, hogy az ars medicináé az életről általában, a növekedésről és a lélekről szóló leírásokból sokat merített. Beosztása szerint a medicina a scientia naturálisban benne foglaltatik.

143 Zabarella egyik legfontosabb tézise, hogy „a logika (csak) egyik eszköze a filozófiának. "

144 Ez nem teljesen új gondolat, az 5. századi újplatonikusoknál már megtalálható. Az orvosi oktatásban is praelegált logika szempontjából azonban ilyen világosan megfogalmazva, példákkal illusztrálva és kifejtve didaktikailag is elsőrendű fontosságú. Azáltal, hogy a logika, mint Zabarella írja, ars és scientia, a régi tézisen nem kívánt változtatni, meghatározása szerint lényegében mégis instrumentum philosophiae.

145 Az experientia, mely Arisztotelész filozófiájában központi helyet foglal el, Zabarella írásaiban is prominens helyet kap. Az Analytica posterior második könyvéhez írt kommentárja a medicina számára döntően fontos experientiát tárgyalva, világossá teszi, gallicusról írott munkáját az 1566 és 1567 között Velencében a „De morbo gallico" című colligatumban adták ki. Tomitanusnak, mint irodalmárnak és nyelvésznek magyar vonatkozása is ismeretes. A „Padovai diákdal" néven ismert költemény egy magyar diáktól hallott magyar szerelmes vers, amit az ismeretlen nevű padovai diák latin nyelven mondott el Tomitanonak, aki azt olaszra fordította és a toszkán nyelvről írott tanulmányában (1545) mint stíluspéldát idézi. Vö. Szabolcsi Bence: Egy XVI. századi magyar költemény nyoma az olasz irodalomban, írod. Tört. Közt. 1933, 134—135. Ld. még Daniele A.: B. Tomitano, Dai „Raggionamenti a Quattro libri della lingua toscana". Museum Patavinum, 1983. Tomitanus 1572-ben írott többkötetes elveszett életrajzát már kortársai közül is kevesen látták. 2 Vö. Petersen, P.: Geschichte der aristotelischen Philosophie in Deutschland (Leipzig, 1921); Az olasz iskolával összefüggésben az oxfordi arisztotelizmust tárgyalja Schmitt, Ch. B.: John Care and Aristotelism in Renaissance England (Kingston-Montreal, 1983); itt a határterületeket érintő legújabb irodalom is megtalálható. 3 „...Possumus etiam de multis efíéctricibus artibus id ostendere, ut de arte medica, quae multa sumit a libris de anima, ut hoc considérât Paulus Venetus, sed hoc aliis considerandum relinquimus. Restât considerandum, quomodo scientia de anima sit utilis ad scientiam naturalem, sed hoc videtur clarum, cum ab ipso Aristotele sumitur. Est enim tanquam princípium animalium." Zabarella: //; très Aristotelis libros de Anima Commentant. (A velencei 1605. kiadás alapján, 6 v., a szöveget közli: Schmitt: op. cit. 253. 4 De natura logices, I. c. 8. p. 18 az Opera logica 1603-as kiadásában (első kiadás) Strassburgban jelent meg 1594-ben. Vö. még Petersen 197. 5 Zabarella op. cit. 21. „Ego semper sententiam illám verissiman esse existimavi, quam Graeci interprètes significare visi sunt, logicam instrumentum esse philosophiae eiusque naturam non posse melius et optimus quam instrumenti nomine significari et declarari, proinde eius logicae esse disciplinam instrumentalem seu habitum instrumentalem. Haec sententia cum ratione, tum Aristotelis testimonio fuit a nobis in praecedentibus declarata" etc. (kiemelés tőlem Sch. E.)