Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 158-165. (Budapest, 1997-1998)
BARÁTOK, MUNKATÁRSAK, TANÍTVÁNYOK — FRIENDS, COLLEAGUES AND DISCIPLES - Schultheisz Emil: Filozófia a humanizmuskori orvosi stúdiumban
protestáns egyetemek is igazodtak a reformokhoz. 100 Melanchthon nagy érdeklődést mutatott a természettudományok iránt általában is, amint az a Declamatio de doctrina physicae (1550) című írásából is kitűnik. 101 Melanchthon filozófiájában központi helyet foglal el a dialektika. Tudományrendszerében a dialektika nemcsak propedeutika, mely a jövendő orvost, jogászt, teológust a tudományos módszerre tanítja, hanem tudásának része, az a logikai alaptudomány, mely a következetes gondolkodás alapjául szolgál, igaz és megbízható állításokat tesz lehetővé: „ars seu via rede, ordine et perspicue docendi". 102 Igazat ad az orvos-filozófus Petrus Hispanusnak, aki a Summulae logicalesben a dialektikát „ars artium, scientia scientiarum "-nak nevezi. 103 Benne találhatók a fontes artium: amit tanít, az minden terület metodikai alapja. Ami pedig a szigorúan vett szaktudományokat illeti, így a medicinát is, azok dialektika nélkül egyáltalán nem tanulmányozhatók, tehát nem is taníthatók. Az, ami dialektika nélkül elsajátítható, csak halvány árnyéka az igazi tudománynak. 104 Dialektikájában nemcsak a Summulae logicaleshez csatlakozik több helyen, nem idegen tőle Lorenzo Valla Dialecticae disputationes-z sem. 105 A dialektika hasonló felfogása Rudolf Agricolánál (1444—1485) olvasható, akinek Dialektikája nem más, mint humanista logika, amely Arisztotelészből, Ciceróból és Quintilianusból merít. 106 A helmstedti egyetem 1576. évi statútuma kötelező tankönyvnek rendeli. Filozófiája alapjában nem más, mint egyfajta megújított, de eklektikus arisztotelizmus, amit természetesen nem a skolasztikus tankönyvekből merített, mely a keresztény hittel, az azt értelmező protestáns teológiával ötvözve válik egy bizonyos mértékig önálló filozófiává. Humanista társaihoz hasonlóan célja, hogy a tiszta, az eredeti Arisztotelészt helyreállítsa. Tény azonban, hogy Arisztotelész filozófiájának nominalista értelmezésétől soha nem szabadult meg teljesen. 107 100 A Dispositiones Rhetoricae-t is felhasználta, hogy a tudományok értékét és helyét meghatározza, C. R. XI. 278—284. (Petersen 48.) Melanchthon liberális eruditioja, mellyel az egyetemi reformokat végigvitte, s amely a protestáns egyetemek teoretikus orvosi stúdiumait is alakította, azon az eklektikus filozófián alapult, melyben a legdisparátabb elemek ötvöződtek egységes antropológiai szemléletté. Az egyetemi reformokra vonatkozó munkásságának újabb irodalmát ld. Baumgart, Peter: Humanistische Bildungsreform an deutschen Universitäten des 16. Jahrhunderts. In: Reingard, W. (Hrsg.): Humanismus im Bildungswesen des 15. und 16. Jahrhunderts Weinheim, 1984. (Mitt. XII. der Komm, für Humanimusforschung. 171—197.) 101 Részletesen tárgyalja Maurer, Wilhelm: Melanchthon und die Naturwissenschaft seiner Zeit. Arch. f. Kirchengesch. 44 (1962) 199—226. 102 Erotemata. XIII. 513 f. és De dialectices C. R. XI. 159—160. Petersen op. cit. 66; De Philosophia. C. R. XI. 278—281. 103 A régi Arisztotelész-kommentátorok közül két orvost említ nagy reverenciával — Galénoszon kívül — Avicennát és Petrus Hispanust. (C. R. XI. 231); vö. Dilthey: op. cit. II. 188. 104 (g) yj 655 ; xi. 190; Ehhez ld. még Gohlke, Paul: Die Lehre von der Abstraktion bei Plato und Aristoteles. 1914. 105 Prantl: Geschichte der Philosophie. III. 35—37. 106 De inventione dialectica libri (res. Hasonló munka, az Epistola de formando studio című írása. Ebben Arisztotelésszel egyenrangú forrás Cicero és Seneca. Vö. Meier, F.: Melanchthon als Philosoph. Arch. f. Philosophie (XVII.) Bd. X. 448—49. 107 Meier, F.: Melanchthon als Philosoph. Arch. f. Philosophie. Bd. X. 450. A filozófia helyének a stúdiumban való meghatározását megnehezíti, különösen az orvosi curriculumban, a filozófia szóhasználata Melanchthonnál. Magát a filozófia kifejezést többféle formában használja, hol általában bölcsesség és bölcselet értelmében, hol az ars képzést jelenti egészében, máskor az ars képzést a grammatika kivételével, más szöveghelyen a dialektikát, fizikát és etikát a matematika és asztronómia kizárásával és végül jelenti nála a specifikus képzettséget is. A jelentés gyakran csak a teljes szövegből derül ki. Az értelmezésre vonatkozóan Id. Meier: op. cit. 453.
