Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 158-165. (Budapest, 1997-1998)
BARÁTOK, MUNKATÁRSAK, TANÍTVÁNYOK — FRIENDS, COLLEAGUES AND DISCIPLES - Schultheisz Emil: Filozófia a humanizmuskori orvosi stúdiumban
FILOZÓFIA A HUMANIZMUSKORI ORVOSI STÚDIUMBAN 1 SCHULTHEISZ EMIL „So ein Arzt nicht durch Philosophie in die Arznei kommt, der kann kein Arzt sein, denn er geht nicht die rechte Tür hinein, sondern steigt oben durch das Dach in sie..." Paracelsus Mivel a medicinában annak minden formájában a kezdetektől napjainkig szükségképpen kell, hogy legyenek elképzelések az emberről és a világról, melyben él, nincs és nem is lehet medicina filozófia nélkül. Különösen áll ez az európai kultúra két és fél évezredes empirikus-racionális orvostanára. Nem bizonyíték — erre nincs is szükség — csupán emlékeztető a Corpus Hippocraticum sokszor idézett, kommentált és interpretált hasonlata: az orvos, ha filozófus, az istenekhez hasonló. 2 A preszókratikusok természetfilozófiája nélkül nem lenne hippokratészi medicus, az arisztotelészi természetfilozófia, a sztoa bölcselete nélkül, csak a legfontosabbakat említve, nem lenne galénoszi medicina. De ezek nélkül nem lenne érthető sem a középkori „Fakultätsmedizin", sem a reneszánsz orvostana. Ezt a medicina elméletét művelő orvosok a maguk korában felismerték. Tudományukat mindig ennek a gondolatnak a jegyében tanították. Ennek a diszciplínának a tanításáról az orvosoknál mégis aránytalanul kevés szó esik. A későközépkor és a reneszánsz-humanizmus korának egyik sokat vitatott kérdése: vajon Galénoszt vagy Arisztotelészt illeti az elsőbbség, ki nagyobb jelentőségű? A szuperioritásnak ez a kérdése Harvey-ig sokakat foglalkoztatott. 3 A korszak tudománytörténetének egy másik lényeges aspektusát a filozófia, a medicina és a természettudományok metodológiai vitái jelentik. E diszciplínák összefüggésének módja, valamint a filozófia és a medicina már az ókor óta ismert kapcsolatának hierarchiája, sorrendje képezte vita tárgyát. 4 Magát a filozófia és medicina szoros kapcsolatát, összefonódását senki nem vitatta sem akkor, sem később. Tárgyalása kapcsán azonban a filozófia- és a tudománytörténészek nem 1 A tanulmány egy része előadás formájában elhangzott a Magyar Tudományos Akadémia Tudomány- és Technikatörténeti Komplex Bizottsága orvostörténeti albizottsága, a Debreceni Akadémiai Bizottság és a Magyar Orvostörténelmi Társaság együttes ülésén 1996. június 1-én. Interpretálásáért Kádár Zoltán professzornak tartozom köszönettel. 2 De decenti habitu Corpus Med. Graecorum I. 1. Ed. J. Heuberg, 1927. (Littré 9. 232. 10.) 3 A kérdés feldolgozását és irodalmát Id. Pagel, W.: William Harvey's bilogical ideas. Basel—New York, 1967. 4 A metodikai problematikára vonatkozóan Id. Gilbert, N. W.: Renaissance concept of method. New York, 1960; Randall, J. H.: The development of scientific method in the school of Padua. Padua, 1961; Wightman, W. P. D.: Quid sit methodus? „Method" in sixteenth-century medical teaching and „discovery". Journ. of the History of Med. 19 (1964) 360—375; Vasoli, C: Studi sulle cultura del Rinascimento, Manduria 1968, 256—340 és ua. La Logica. in: Storia delta cultura Veneta. Vicenza, 1981, 35—70.
