Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 158-165. (Budapest, 1997-1998)
BARÁTOK, MUNKATÁRSAK, TANÍTVÁNYOK — FRIENDS, COLLEAGUES AND DISCIPLES - Kölnei Lívia: A Tizennégy Segítőszent kultusza a középkori Magyarországon
Radocsay 39 a Tizennégy segítőszent-csoport közepén álló Erazmus arcvonásait János apátéval azonosítja, György alakjában pedig Ulászló királyt véli fölfedezni, bár ő maga is megállapítja, hogy a festő nem törekedett karakterisztikusabb egyéni vonások megrajzolására, távol álltak tőle a reneszánsz realista igényei. Ami számunkra lényeges: a segítőszentek szereplését tartalmi szempontból az indokolja, hogy a Szent Vér csodatévő ereklye volt, gyógyító-segítő erőt tulajdonítottak neki, s ebbe a körbe jól illeszkedett gondolatilag a Tizennégyek gyógyító-segítő szerepe. Jelenlétüket előkészíthette Györgynek és Egyednek a már meglévő kultusza Garamszentbenedeken — az előbbiről a templom északi falképe, az utóbbiról a város templomának titulusa tanúskodik. Több jel is utal arra, hogy az oltár kapcsolatba hozható a kortárs nürnbergi művészettel: a megmaradt négy külső passióképhez mintául szolgált valószínűleg Pinder „ Speculum passionis domini nostri Jhesu Christi"-}^, Schäujfelein, Baidung, Wolf Traut ábrázolásai. A formai kapcsolaton túl Nürnberg és általában Dél-Németország erőteljes Tizennégy segítőszent-kultuszának hatásával is számolnunk kell Garamszentbenedek esetében. Ez nyilvánul meg pl. Miklós és Lénárd hangsúlyozott szerepeltetésében — Nürnbergben szinte mindenütt ők szerepelnek a tizennégyes csoportban (Heiliggeistkirche, 1400 körüli freskó; Heiligkreuzkirche, szárnyasoltár 1440k.; Pilgrimspital zum heiligen Kreuz; Sankt Lorenz, kórusablak 1477k.; Katharinenkloster, szárnyasoltár 1493). 7. Ludrófalva, Mária koronázása-oltár, négy külső szárnykép: Tizenkét segítőszent 1510—20 Ruzomberok, Liptovské múzeum A négy képen 3—3 szent: bal fölső: Erazmus, Balázs, Egyed bal alsó: Vitus, Kristóf, Pantaleon jobb fölső: Ciriakus, Dénes, Achatius jobb alsó: Margit, Katalin, Borbála Ha az alapfelállást tekintjük, hiányzik Eustachius és György. Az oltáron viszont másutt szerepel Miklós és Lénárd — ha az ő különálló alakjukat is hozzásoroljuk a Tizenkettőhöz, létrejön a Tizennégy segítőszent „gondolati egysége". Kérdéses, de elképzelhető, hogy a programadó vagy a festő számolt ezzel a lehetőséggel, ezért fogadta el a hármas csoportosítás kompozíciós korlátait. Rokon elrendezésű ábrázolások találhatók a délnémet területeken is, pl. Nürnbergben, a Heiligkreuzkirche szárnyasoltárán (1440k.), a Katharinenkirche szárnyasoltárán (1493), a lindenhardti Grünewald-szárnyasoltáron, Marienstern (Sachsen) szárnyasoltárán. A nürnbergi Szt. Katalin templom 1493-as ún. Volckamer-oltárán pl. a tizennégy szent ugyancsak négy táblán kapott helyet, de sokkal rafináltabb kompozíciós technikával törekedtek a tizennégyes létszám megtartására: két táblán négy-négy szent szerepel, a másik kettőn három-három, de ez utóbbiaknál kiegészül az egyik csoport a Madonnával, a másik csoport a megszokottnál nagyobb Gyermekkel, Kristóf vállán, így nem szenved csorbát a kompozíciós szimmetria. Azon a képen, Radocsay, D.: A középkori Magyarország táblaképei... (i. m.)
