Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 158-165. (Budapest, 1997-1998)

BARÁTOK, MUNKATÁRSAK, TANÍTVÁNYOK — FRIENDS, COLLEAGUES AND DISCIPLES - Kölnei Lívia: A Tizennégy Segítőszent kultusza a középkori Magyarországon

A szentek áttekintéséből levonhatunk néhány általános érvényű következtetést. 1. A Tizennégy segítőszent-csoportban szereplő szentek a kereszténység első évezredében éltek, legtöbben a III—IV. században. Kultuszuk gyökerei átlagosan legalább hatszáz évre nyúltak már vissza a XIV—XV. században. Hosszú idő állt tehát rendelkezésre hírük európai elterjedéséhez, népszerűségük kialakulásához. Közkedveltté válásuk nem tekinthető hirtelen, helyi csodás esemény hatására fellángolt érdeklődésnek. 2. A szentek túlnyomó többsége mediterrán származású, kultuszuk is déli területekről ered. Az évszázadok során azonban gyökeret vertek északibb, Alpokon túli területeken is: kialakultak helyi kötődéseik (ereklyéik, csodatetteik, imameghallgatásaik, patrocíniumaik révén). Némelyik szent alakjához, ünnepnapjához népszokások is kapcsolódtak egyes vidékeken (pl. Miklós, György, Margit stb.). 3. Valamennyi szent életrajzában sok a karitatív epizód, ami feljogosította a hívőket, hogy hasonló nehéz helyzetben kérjék e szentek segítségét bajuk enyhítésére. A legtöbb szent legendájában konkrét utalást is találunk arra, hogy haláluk előtt Istent kérik, ajándékozza meg őket a közbenjárás kegyelmével, ha a hívő vértanúságukról megemlékezik vagy egyszerűen segítségüket kéri. Itt leginkább általános jellegű segítségnyújtásról van szó, ami igazolni látszik a szentek általános patrónusi szerepkörét a XV. századig. A „szakosodás" jelei azonban már tapasztalhatók a legendákban, például Balázs és Margit esetében, akik egy-egy meghatározott nehézségnél külön vállalják a közbenjáró szerepét. 4. A csoportba bekerült szentek kiválogatása ugyanakkor még így sem magyarázható meg teljesen abból a szempontból, hogy miért pont ezek a szentek alkottak egy ilyen viszonylag zárt egységet, hiszen a fenti szempontoknak sok más, ismert szent is megfelelt volna (pl. Szt. Ottilia, Szt. Ágnes, Szt. Orbán, Szt. Szilveszter pápa — ők csak töredék csoportját képezik a lehetségesek hosszú sorának, akik megfelelnek ugyanazoknak a kritériumoknak, amiket csoportosítási elvként felismerhetünk.) Természetesen figyelembe kell venni bizonyos praktikussági határokat, hiszen a megjegyezhetőség, ábrázolhatóság határain túl nem lehetett duzzasztani a csoport létszámát, azonban a fent összegzett jellemzők így is csak részben adnak magyarázatot arra, miért éppen ők alkották a segítőszentek kiemelt csoportját. IV. A segítőszentek tiszteletének területi megoszlása a középkori Magyarországon A segítőszentek tiszteletének viszonylag kevés tárgyi és írásos emléke maradt a középkori Magyarország területén. Számolnunk kell a hódoltsági terület ilyen témájú emlékanyagának szinte teljes pusztulásával. A fennmaradt segítőszent-ábrázolások közül eredeti helyükön fellelhetők: 1. A lőcsei Szt. Jakab templom Szt. Miklós-oltárának predellája (1507); 2. Besztercebánya, a Német templom Borbála-kápolnájában a Szt. Borbála-oltár predellája (1509); 3. Bártfa, a Szt. Egyed templom Szt. Apollónia-oltárának belső, bal alsó szárnyképe (1510); 4. Kassa, a Szt. Erzsébet dóm Mettercia-oltára (1516); 5. A kisszebeni Keresztelő Szt. János templom Kálvária-oltárának hét külső táblája (1520 k.).