Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 149-157. (Budapest, 1996)
TANULMÁNYOK / ARTICLES - Schultheisz Emil: Medicina a reneszánsz egyetemen. Tankönyv és curriculum
ken, egy-egy Erruditissimus medicus, egy vir perpetuae lectionis hallgatása révén tett szert. A peregrinatio academica az orvosképzés egyik lényeges eleme, amiről — ha nem is lehet a curriculum előírt része —, a legtöbb statútum említést tesz. A reneszánszban még jobban kibontakozó peregrinatio academica elősegítésére pl. még a tübingeni egyetemen a «Medizinalordnung» anyagi segítséget irányzott elő utazási segélyként, főleg itáliai egyetemek látogatása céljából. 168 A reformáció a peregrinációt nagymértékben növelte, túlmenően a scholaris-ők addigi egyetemjárásán. Az egyetemek befolyását fokozta, a tanárok tekintélyét növelte az egyetemek közötti, a tanárok által is személyesen képviselt gondolatcsere. A peregrináció minden fakultáson bevett szokás, kívánatos, a tanárok számára is előnyt biztosító gyakorlat volt. 169 Nem utolsósorban ezeknek a személyes kapcsolatoknak volt köszönhető, hogy a politikai-vallási különbségek ellenére, a tudományok világa, de vitája is, egységes maradt és nemcsak nyelvében. Th. Erpenius a peregrináció hasznáról írja kitűnő kis könyvében: ,,notitia sextuplex: linguae, regionis, regiminis, re rum gestarum, morum et clarorum virorum". 170 Th. Bartholinus az utazó orvos és scholaris számára írt vademecum-ában pedig nagy részletességgel fejtegeti az egyetemjárás fontosságát. 171 Igazi humanistaként az orvosi tanulmányutat, illetve annak szükségességét azzal is indokolja, hogy ez már az antik világban is jó, hasznos szokás volt. Bartholinus még azt is kifejti, hogy az egyes diszciplínák, mely országban, mely egyetemeken sajátíthatók el legjobban. 172 A peregrináció és a kötelező klinikai gyakorlat egyaránt tanúsítják, hogy a reneszánsz egyetemi medicinája nem volt kizárólagosan exegetikus könyvtudomány. Mint látható, az egyetemi élet ismerete nélkül nem lehet teljes képünk a reneszánsz medicinájáról. Az egyetemen kívüli, itt nem tárgyalt medicina hermetica és a kor orvostanának lényegét képező medicina dogmatica nem egymással szemben, hanem egymás mellett állottak. A humanizmus a maga képzési ideáljával és programjával a didaktikusán írott egyetemi tankönyvek igazi korszaka 173 volt. Az előadási vázlatok, a tankönyvek a még javában forgatott egyetemi kéziratok alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy az egyetemi orvostan és az egyetemen kívüli medicina között az oktatást módosító ellentét nem volt. A curriculum sem szól ez ellen. A medicina egyes ágazataiban, vagy az akkor ahhoz tartozó diszciplínákban érvényesülő természettudományos gondolkodás nem áll kauzális összefüggésben a humanizmussal, mint jelenséggel, de ellentétben sincs vele. A valódi kísérlet nem a humanizmus 168 Wankmüller, A.: „Die Medizin und die Pharmazie an der Universität Tübingen im 1550" in: Comm. XXI. Congresso Int. Stor. Med. Siena (1968) p. 491 169 Ridder-Symoens, H.: La Migration Académique des Hommes et des Idées en Europe Xllle—XVIlIe siècles (Genève, 1983) 170 Erpenius, T.: Deperegrinatione Gallica (Leyden, 1631) p. 2 171 Thomas Bartholinus: Deperegratione medica (Hafniae 1674) p. 9.s. ,,Nostro seculo tantaperegrationis utilitas ad Medicum autoritatem redundare videtur, ut Medici autoritem tueri nemo possit, qui extra patriam vestigia non protulit" és ugyanő: ,, Omnia quae occurunt, medicorum oculus detinent. Aer regionum, terrarum natura, aquarum salubritas, coeli influxus, incolarum temperies, victus ratio, morbus, remedia domestica et communicata ... Ex medicis curandi rationem omni loco peculiarem, morborumque endemiorum typum, expérimenta singularia et observations raras discimus. ' ' ibid. , p. 18 172 „ Artis principia vei domi in patria [azaz Németországban], vei vicino Belgio traduntur, Medica exercitatio Anatomicaeque sectiones Patavii Parisiisque florent, Flora Monspelii... expérimenta Londini, Florentiae ... Chirurgicae artis dexteritate Italia eminet. ' ' ibid., p. 19 173 Klasszikus példája Melanchton 1549-ben megjelent tankönyve az Initia doctrinae physicae. Az orvosi karokon pedig Jean Fernel említett Universa medicina-ja (1567), mely a 18. század közepéig egyetemi tankönyv.
