Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 149-157. (Budapest, 1996)

KÖNYVSZEMLE / REVIEWS - Schlesier, Renate: Kulte. Mythen und Gelehrte. Antropologie der Antike seit 1800 (Jobst Agnes) - Theophrast: De odoribus (Magyar László)

zetorgiákat. A könyv szövege nem egyszerűen informatív, hanem lenyűgözően élvezetes olvasmány is, minden bekezdésén átüt az élvezet, és a fiatalos érdeklődés, amellyel írója megalkotta volt. Scarborough munkája — bár ezt nehéz pontosan ellenőrizni — valószínűleg nem tartalmaz új etimológiákat, sőt gyökeresen új gondolatokat sem: az a mód azonban, ahogy az író ismereteit rendszerezi, emészthetővé teszi és átadja, a tudományos ismeretterjesztés magasiskolájának tartható. E recenzió írójának meggyőződése, hogy a szavaknak, kifejezéseknek ez a látszólag könnyed története tudományos szempontból is jóval értékesebb teljesítmény, mint számos, bonyolult és fölösleges hipotézist mélyenszántó érthetetlenséggel kifejtő, ,,tudós" nagy monográfia. Magyar László Schlesier, Renate: Kulte, Mythen und Gelehrte. Antropologie der Antike seit 1800. Frankfurt am Main, Fischer Verl., 1994., 360 p. Az elmúlt kétszáz évben a művészetek és tudományok számára mértékül szolgáló görög példa elveszítette korábbi normatív szerepét. Ez korántsem jelenti az antikvitásnak az európai kultúrából való kiszorulását, hiszen a művészetekben az antik formaelvek, anyagok és figurák változatos felhasználását tapasztaljuk. A humán tudományokban hasonlóképpen megtalálhatók az antik hagyományból származó fogalmak és gondolkodási modellek. Az újdonság ab ban jelentkezik, hogy az európai kultúra antik eredetű tradíciói reflexió tárgyává váltak, azaz megkérdőjeleződtek, s noha tovább munkálnak, óhatatlanul konfrontálódnak más eredetű tradíciókkal. Ez az antik hagyományhoz való viszonyulás az, amit a mű alcímében szereplő antih'itás antropológiája kifejezés definiál. A kezünkben tartott munka fejezetei az utóbbi kétszáz év antikvitásról való gondolkodásának történetét kísérik figyelemmel. Európai összehasonlításban elemeznek néhány fontosabb paradigmát, figyelemmel kísérik teóriák, problémák és fogalmak feltűnését és változását. A kezünkben tartott kötete vizsgálódásai középpontjába az antik vallástörténet és mítoszkutatás néhány neves német, angol és francia képviselője, például Georg Friedrich Creuzer (1771—1858), Jane Ellen Harrison (1850—1928), Jean-Pierre Vernant (sz. 1914) és Walter Burkert (sz. 1931) munkás ságát állítja. A felsoroltak mellett a könyv részletesen tárgyalja Karl Otfried Müller (1797—1840), Otto Jahn (1813—1930), Claude Lévi-Strauss (sz. 1908), valamint Hermann Usener (1834—1905) iskolateremtő hipotéziseit. A felsorolt tudósok közös jellemzője a filológusi, történészi vagy éppen archeológusi képzettséget meghaladó interdiszciplináris érdeklődés — hiszen a két legnevesebb francia kutató, Lévi-Strauss és Vernant tökéletes filozófiai képzésben részesült, mielőtt az etnológia, illetve az antik vallástörténet felé fordult volna. Érintőlegesen foglalkozik a könyv azokkal a tudósokkal, akik nélkül a szaktudomány modern felnövekedése elképzelhetetlen lett volna. Ez utóbbi vonulatból többek között Friedrich Nietzsche (1844—1900), Sigmund Freud (1856—1939), Emile Dürkheim (1858—1917), valamint Aby Warburg (1866—1929) nevét kell megemlítenünk. A munka dokumentálja az antikvitásról való gondolkodás történetének töréseit és kontinuitásait, ami leginkább mítosz- és kultuszértelmezésének változásában érhető tetten. Az ókortudomány művelői számára az antropológia elnevezés kezdetben idegenül csengett, jóllehet éppen ebben az időszakban állt össze az a metodikai és fogalmi arzenál, mellyel a szaktudomány később operálni tudott. A görög mítoszok és kultuszok vizsgálata, más kultúrák rítusaival, mítoszaival, történeti sajátosságaival történő összevetése választ ad arra a kérdésre, miben áll az antik hagyománynak különböző körülményektői — így a keresztény teológiától, a felvilágosodás eszelvűségétől, vagy a romantika misztifikáló tendenciájától — való függése és függetlensége. Jobst Agnes Theophrast: De odoribus. Edition, Übersetzung, Kommentar von Ulrich Eigler — Georg Wöhrle. Mit einem botanischen Anhang von Bernhgard Herzhoff. (Beiträge zur Altertumskunde. Band 37.) Stuttgart, B.G. Teubner, 1993. 102 p. Platón kedvenc tanítványa, majd utódja az Akadémia élén, az ie. 4. században élt Theophrasztosz: hatalmas munkásságából elsősorban töredékek maradtak ránk. Filozófiai műveit a filozófiatörténet nem tartja nagyra, annál becsesebbek természettudományos írásai, illetve ezek fennmaradt fragmentumai. Az ezúttal újonnan kiadott, ,,Az illatszerekről" címen ismert könyv is valójában töredék, egy nagyobb mű, a ,,De causis plantarum" (A növények okairól) részlete, mely részint általános ,,szagelméletet", részint gyakorlati illatszerelőállítási útmutatót tartalmaz. E gyakorlati útmutató valamennyi mesterségesen előállított szaghordozóval foglalkozik, a kenőcsöktől, az olajokon át, a növényi porokig, az egynemű anyagoktól a keverékekig és a gyártás mechanizmusától a tárolás módjáig sok érdekes kérdést áttekint. Orvostörténeti, illetve gyógyszertörténeti fontossága mindezt meggondolva nem szorul magyarázatra. Számunkra különösen azok a paragrafusok érdekesek (42. és kk.), amelyek a különböző illatingerek fizio-