Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 149-157. (Budapest, 1996)

KÖNYVSZEMLE / REVIEWS - Probst, Christian: Fahrende Heiler und Heilmittelhandler. Medizin von Markplatz und Landstrasse (Kapronczay Katalint)

Ez a pszichológiatörténeti összefoglalás jól elkülöníthető fejezetekből áll. A szerzők a kutatók és a pszichológiai iskolák szerint rendszerezik a lélektani alapismereteket. A „Hosszú út az akadémikus pszichológiáig" c. bevezető fejezetben a modern pszichológia előfutárait ismerteti a szerző. Köztük kitér Darwin evolúció-elméletének lélektani hatásaira. A „Pszichofizikától az akaratpszichológiáig" c. rész a pszichológiai kutatások technikai hátterét vázolja föl. Az orvostudomány technikai eszköztárának gyarapodásával egyre több lehetőség nyílt a lelkiállapotok és az egyidejűleg fellépő testi változások mérésére. A pszichológiatörténet a pszichológia kezdetét Fechner: „A pszichofizika elemei" (1860) c. könyvének megjelenéséhez köti. Rajta kívül Wundt, Weber és Helmholtz munkásságát is bemutatja ez a fejezet. Az észlelés lélektanának szentelik a szerzők a könyv következő fejezetét. A hangsúlyt Kurt Lewin munkásságára illetve a berlini alaklélektani iskolára helyezik. A fejlődés és személyiség kategóriáit és azok visztonyát vizsgálja a következő tanulmány. Ezen belül a behaviorizmust és a neobehaviorizmust ismertetik, ezután pedig a Bécsi fejlődéspszichológiai iskolára, illetve Jean Piaget és Lev Vigotszkij tevékenységére térnek ki a szerzők. A manapság oly divatos mélylélektani iskola nagy alakjaira is kitér néhány oldai erejéig ez az összefoglaló jellegű munka. A különböző mélylélektani elméleteket az a felfogás egyesíti, hogy az embert elsősorban tudattalanja irányítja. A pszichoanalitikus iskola alapja Freud instanciamodellje. melyet követői — Jung és Aaicr — fejlesztettek tovább. Freud a személyiség három rétegét, az „ösztön-én"t, az „én"t és a „felettes én"t különbözteti meg. Jung a tudattalan fokozatait különíti el egymástól, Adler pedig a kompenzáció fogalmát vezette be a személyiséglélektan fogalomkörébe. A „Regionális fejlődések" c. fejezetben Spanyolország, Magyarország, Hollandia, Kanada és Latin-Amerika országainak legkiemelkedőbb pszichológusait mutatják be röviden. A magyar vonatkozású rész Ranschburg Pállal, Révész Gézával, Nagy Lászlóval és Kardos Lajossal foglalkozik. A kötetet részletes névmutató és forrásmutató zárja. Jancsikit y Erzsébet Probst, Christian: Fahrende Heiler und Heilmittelhandler. Medizin von Marktplatz und Landstrasse. Rosenheim, Rosenheimer Verlagshaus, 270 p. ill. Az országban utazó és a vásártereken sűrűn felbukkanó foghúzók, kőzúzók, sérvoperálók, vizeletvizsgálók vagy házaló gyógyszerárusok meglehetősen köztiszteletben álló személyek voltak az elmúlt évszázadokban. Fontos egészségügyi szolgálatot láttak el, tanácsot adtak a lakosságnak, kisebb sebészeti beavatkozásokat végeztek el. kozmetikai kezelésben részesítettek és nem utolsó sorban mindenféle öngyógyításra alkalmas szén adtak el. (Általában gyógyfüvekből lepárolt oldatokat, porokat, kenőcsöket, labdacsokat stb.) A diplomás orvosok a városokban, helyhez kötötten praktizáltak, „szolgáltatásuk" igen költséges volt. A fürdői sebészek voltak a legkevésbé specializálódva, hozzájuk a betegségek legváltozatosabb formáival járultak a betegek. A vándor gyógyítók tulajdonképpen — a jelek szerint — egy nagyon sokak által igényelt feladatkört töltöttek be. Az egyszerű, szegényebb lakosság legtöbbje őket kereste fel, hozzájuk volt legnagyobb bizodalommal. A népszerűséget nem csupán a viszonylagos olcsóság növelte, hanem az a hangulati közeg is, amelyben — nem minden látványos külsőségtől mentesen — munkájukat végezték. A könyv érzékletesen ábrázolja a vándor-gyógyítók tevékenységét, a különféle operációkat és az alkalmazott terápia egész arzenálját. Csak olyan eseteket írt le a könyv szerzője, amelyek hajdanán bizonyítottan megtörténtek. Részletesen megismertet a gyógyszerekkei, azok előállításával, az alkalmazással és az áruba bocsátás módjával, A könyvből elénk tárul a kíméletlen konkurrencia-harc és mindaz a nehézség, amellyel szemben nem csak kereskedői érdekeiket, de sok esetben személyes testi épségüket is meg kellett védelmezni a vándor gyógyítóknak és gyógyszerkereskedőknek. A kötet külön fejezetet szentel a Felvidék jellegzetes vándor gyógy szer-árusaival, az olajkárokkal, akik legfőképpen a gyógynövényekből lepárolt olajokat árulták (az ún. Essentia carpatica vagy Balsamum hungaricum néven elterjedt szert). Az olajkárokról szóló részt Radoslaw Fundárek írta a szerző külön felkérésére, a felvidéki vármegyéket „magyar Szlovákia" összefoglaló névvel illetve. A vándor gyógyítók és gyógyszerárusítók tevékenységét nem teljesen szorította ki, de bizonyos mértékig csökkentette a Habsburg birodalomban a 18. sz. végén a Generale Normativum életbe léptetése. Ez az átfogó rendelkezés ugyanis már bizonyos alapellátást igyekezett biztosítani mind városon, mind a falvakban. A felvilágosodás századában — több kevesebb sikerrel — központi rendelkezések születtek a lakosság egészségvédelmére, alapvető orvosi ellátására és ezekben fontos szerepet játszottak a kuruzsíás és a különböző mágikus, babonás gyógymódok visszaszo