Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 149-157. (Budapest, 1996)
TANULMÁNYOK / ARTICLES - Schultheisz Emil: Medicina a reneszánsz egyetemen. Tankönyv és curriculum
morborum corporis humani. 103 A munka utolsó fejezetének (a De compositione medicamentorum tarn internorum quam externorum-nak) sikerére jellemző, hogy Felix Platter egyetlen éjszaka leírta magának. 104 Ez szolgált azután alapul a Praxeos-ban közölt külön is megjelent receptgyűjteményhez, melyet scholaris-ók és gyakorló orvosok számára írt. 105 Noha a fármakológiai-farmakognóziai és botanikai irodalom részleteibe még tankönyvi vonatkozásban sem kívánok belemenni, nem hagyhatom említés nélkül a reneszánsz egyik klasszikus és tipikus tankönyvét, Valerius Cordus (1515—1544) Dioscorides-ét. 106 Előadási jegyzet formájában maradtak fenn az Annotationes, melyeket Valerius Cordus a wittenbergi egyetemen tartott általa kommentált Dioszkoridész előadások számára írt. Az Annotationes sive scholiis nemcsak nyelvi, hanem tapasztalati-praktikus magyarázatokat is tartalmaznak, ami igencsak érthető, ha felidézzük, hogy apja, a marburgi orvosprofesszor Euricius Cordus, Leonicenus és Manardus tanítványa volt, és már maga is a természetet tartotta az igazságkeresés mércéjének. Tanítása a szövegre és az autopsiára-experientiára épült, tanítványait excursio-kva vitte. Dioszkoridész jelentette számára az alapot, de ez nem gátolta meg az önálló véleményalkotásban, mivel ,,potiora sunt rationis quam autoritatis momenta". A tankönyvi kommentár és a kézirat A tankönyvnek mind a középkorban, mind pedig a reneszánsz idején egyik formája a kommentár volt. Bár Pico della Mirandola, aki a skolaszticizmus minden megjelenési formájától idegenkedik, az emberi szellem teremtő erejét dicsérve, Senecára hivatkozva úgy véli, a kommentár alkalmatlan eszköz az igazság féltárására, 107 a reneszánsz gazdag kommentárirodalma ezt cáfolja. Valójában éppen a reneszánsz kommentárok gazdagították a tudományt és gyorsították haladását. A kommentár a középkori tudomány legfontosabb irodalmi formája, mely a 12. század óta minden tudományágban megtalálta helyét, amit a 16. század folyamán, sőt még azon is túl megtartott. 108 103 Kiadásai: Párizs 1570, 1575; Lion 1576, 1583, 1585, 1609; Frankfurt 1593; Montpellier 1601, Genf 1608. Ilyen rövid időn belül ilyen sok kiadás nagyon kedvelt és elterjedt tankönyvekre jellemző. Műveinek összkiadása Genfben jelent meg 1620-ban, majd 1628-ban. 104 Fehlman, H.R.: „Der Einfluß der Pharmazie in Montpellier auf den Basler Artz Felix Platter" Gesch. der. Pharm. NF 42 (1975) pp 33-36, 37 105 Felicis Plateri Archiatri et Professons, Praxeos, Tractatus secundus (Basileae, 1603) 106 Nyomtatásban először 1549-ben Frankfurtban jelent meg Gualtherius Rivius kiadásában. Az előszóban (in commentarium Valerii Cordi Preafatio) a maga is jónevű orvos-botanikus dicséri a könyvet és szerzőjét, nem mulasztja el apja érdemeit említeni: , ,quifiiium ah incunabulis inter ipsas herbas ac flores educani volunt ' '. Figyelemreméltó megjegyzése Rivius, a fiatal tudós korai halála felett sajnálkozva: ,,spes medicináé reflorescentis". Valerius Cordus összes műveit maga Conrad Gesner adta ki Strassburgban 1561-ben. A vonatkozó irodalmat ld. Dilg, Peter: Botanologicon, op.cit.; valamint u.a.: „Studia humanitatis et res herbaria" in Rete 1 (1971) p. 757 ff; valamint Stannard, J. : „Díoscorides and Renaissance Materia Medica", in: Analecta Medico-Historica (1968) pp 1—21 107 Pico della Mirandola, Giovanni: De dignitate hominis, cura di E. Garin (Bad Homburg, 1968) p. 65; Pico orvosi vonatkozásához Id. Schultheisz, E.: „Giovanni Pico della Mirandola Bedeutung für die Medizin" in: Lopera e ilpensiero di Giovanni dei Pico della Mirandolas nella storia deU'umanesimo. Congr. Int. Mirandola 1963. (Firenze, 1965) Comm. II. p. 406. ff. A Seneca idézet az Epistulae moralesAjen olvasható (33.7) ,,turpe est enim seni aut prospicienti senectutem ex commentario sapere". 108 Buck, A.: „Der Kommentar in der Renaissance" Kommission für Humanismusforschung, Mitteilung I. (Boppard, 1975) pp 7—8. A középkori és a humanista kommentár viszonyát illetően ld. Ghisalberti, F. : „Giovanni del Virgilio espositore delle «Metamorfosi»", in Giornale Dantesco 34 (1933) 1 ff.
