Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 149-157. (Budapest, 1996)

KRÓNIKA / CHRONICLE - II. A Magyar Orvostörténelmi Társaság rendezvényei

DR. PLAVECZ TIBOR (1939—1995) 1939. május 5-én született Budapesten. Általános iskolai és gimnáziumi tanulmányait Földváron végezte. 1957-ben lett az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar—történelem szakos hallgatója. 1962-től, középiskolai tanári oklevelének megszerzésétől budapesti iskolákban tanított, szaktárgyain kívül esetenként tematikát, fizikás és kémiát is. 1968—1973 között az egykori Német Demokratikus Köztársaságbeli Görlitzben könyvtárosként (Oberlausitzische Bibliothek der Wissenschaften), majd Greifswaldban tanárként tevékenykedett. Ebben az időben született néhány, a könyvtár magyar vonatkozású anyagára épülő publikációja. (Pl.: Görlitzi Glosszák. Magyar Nyelv, 1971. 3. sz.) Magyarországra visszatérve 18 éven át az Editio Musica Budapest irodalmi osztályának felelős szerkesztőjeként számtalan könyv gondozója volt. (Grove zeneszerzői monográfiák kötetei, A. Dürr: J.S. Bach kantátái stb.) Fordítóként a Brockhaus-Riemann Zenei Lexikon magyar adaptációjának megszületésénél bábáskodott. 1985-ben nyelvészetből doktorált az ELTE Bölcsészettudományi Karán. Disszertációjának címe: A birtokos személyjelek rendszere és funkciói Reguly-Pápay Osztják hősénekeiben. Az irodalmi szerkcsdztőség feloszlatása után a kiadó korrektora volt, majd német nyelvet oktatott. 1993. áprilisában lett a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár tudományos munkatársa mint az orvostörténeti gyűjtemény (orvosi műszerek) gazdája. Gyakorlati és precizitását kamatoztatva részt vett az Orvostörténeti Közlemények szerkesztőségi munkájában. Emberi szerénysége, sokoldalúan megalapozott műveltsége, tudományos felkészültsége, tudásszomja biztosíték volt arra, hogy egy számára új tudományterületen is maradandót alkosson. Kutatási témája az első világháború honvédorvoslása volt. E témakörben született tanulmánya: Magyar honvéd- és katonaorvosok tapasztalatai az első világháborúban (jelen kötetünkben jelenik meg), egyben bemutatkozása az orvostörténelem területén. Legkedvesebb szabadidős elfoglaltságát a zenehallgatás és az aktív kamaramuzsikálás jelentette. Kiegyensúlyozottságot, támaszt kereső lelkének hűséges társa, hegedűje tragikus körülmények között, 1995. december 10-én hallgatott el örökre. Mohos Márta