Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 149-157. (Budapest, 1996)

KRÓNIKA / CHRONICLE - I. A Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár kiállításai és rendezvényei - (9) Higiénia-közegészségügy a dualizmus-kori Magyarországon. Kiállítás a millecente-náriumi rendezvények tiszteletére. (Varga Benedek)

Eleinte a Budapesti Tudományegyetemen létrejött Közegészségtani Tanszék (1874) volt a központja ennek a munkának. Később csatlakozott hozzá a Kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem Közegészségtani Tanszéke (1883), Fodor tanítványa, a fiatalon elhunyt Rózsahegyi Aladár (1855—1895) vezetésével. Fodor tudományos- és szervezőtevékenységének jelentősége felbecsülhetetlen. Fodor nem egyszerűen nemzetközi elismertségre tett szert, hanem a múlt századvégi nyugati higiénia legfontosabb képviselői közé tartozott. (Tanszéke önálló és megfelelő anyagi lehetőségekkel rendelkező intézetté nem tudott válni. A jóval halála után, 1927-ben felállított Országos Közegészségügyi Intézet, melynek első igazgatója Johann Béla volt, a Rockefeller Foundation anyagi támogatásával jött létre.) Fodor tanszéki utóda Liebermann Leó (1883—1938) 1926-ig vezette a közegészségtani tanszéket. Rózsahegyit Rigler (Riegler) Gusztáv (1868—1930) követte a kolozsvári tanszék élén. Neki köszönhető, hogy Erdélyben a közegészségügy szervezése, és a medikusok higiéniai képzése folyamatos ütemben haladt. A háború után Rigler néhány évig a Szegedi Egyetem Közegészségtani Tanszékét irányította, majd 1926-ban Liebermanntóí átvette a pesti egyetemen tanszékének vezetését. Az egészségügyi felvilágosításban és a közegészségügyi gondolat népszerűsítésében 1886-tól a Markusovszky és Fodor által életrehívott Országos Közegészségi Egyesület játszott döntő szerepet. A kiállítás tematikailag veszi sorra a közegészségügy témaköreit. Az első vitrin a közegészségtan elméleti kialakulását összegzi, Johann Peter Frank, Schraud Ferenc, idősebb Bene Ferenc és Pettenkofer művei mellett egy-egy érem állít emléket Edward Jennernek, Semmelweis Ignácnak, Louis Pasteur-nek, Lord Joseph Listernek és Robert Kochnak. A második vitrin közegészségügy Magyarországi szabályozásával, az 1876. XIV. tc. előzményeivel foglalkozik. Külön vitrint kapott az egyetemi orvos- és gyógyszer képzés, és szülésznők oktatása. A további vitrinek, festmények és fényképek témakörönként mutatják be a közegészségügy alakulását: Tiszti- és körorvosi szolgálat, járványügy, fertőtlenítés, élelmiszer és állathigiénia, település- és munkaegészségügy, a főváros parkosítása, balneológia és fürdőügy, gyógyszerészet, katonai egészségügy és iskolaegészségügy. Külön tárló emlékezik meg Fodor József életművéről, bemutatva külföldi kollegáival folytatott levelezésének egy-egy darabját, valamint szintén külön vitrint szenteltünk a nemzetközi higiéniai kongresszusok bemutatásának. A közegészségügy mellett a magyar ipar fejlődésére is utal a kiállított századvégi orvosi eszközkészletek minősége, amelyek a német, francia, vagy angol készletekhez voltak immár mérhetők. További tájékozódást nyújt a századvégi orvosi ellátás gyakorlatáról az 1911-ből származó amerikai Columbia-fogászati szék, és Morisson-féle lábbalhajtós fúrógép, amelyek egy magyar fogorvos hagyatékából kerültek hozzánk. A mindennapok higiéniájára utal a kiállított neoreneszánsz házipatika szekrény, és a szintén historizáló stílust mutató hordozható szobai árnyékszék, valamint biedermaier bidé amelyek a vízöblítéses és vízzárás WC-k előtt a polgári lakások kényelmét szolgálták. A korabeli iskolaegészségügy egyik fontos felismerése volt az iskolai padok magasságának, az írópult dőlésszögének helyes kiválasztása, a gyermekek gerincferdülését elkerülendő. Magyarországi jelentkezését a kiállított 1910-es évekbeli népiskolai iskolapad idézi fel. A kiállítás legtöbb tematikai tárlójában találkozhatunk a magyar higiénia nagyjainak műveivel, Fodor, Rózsahegyi, Rigler írásaival. A Semmelweis-napon tartott megnyitón a századforduló közegészségügyi szemléletének időszerűségét hangsúlyozta Vizy Szilveszter akadémikus megnyitó beszédében. Varga Benedek