Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 149-157. (Budapest, 1996)

KRITIKÁK / REVIEW ESSAYS - Varga Benedek: A maternális mortalitás történetének újabb irodalmáról

rán, illetve azt követően elhunyt anyák halandóságának statisztikai alakulását, azaz egy-egy korszak és civilizáció egészségügyi állapotát tekinti kiindulópontjának. A feldolgozás tehát egyfelől nem áll meg az orvostudomány és orvosi technológia fejlődésének bemutatásánál, hanem a hangsúly a tudományos eredményeknek az általános orvosi praxisban való adekvát és széleskörű alkalmazására kerül. Másrészt a gyermekágyi mortalitás vizsgálata sem szűkül egyszerűen a febris pueperalis-ra, hanem ideveszi a terhességi toxaemia, az eclampsia, a post- és ante partum vérzés eseteit is. Mindez a monográfia felépítésére, a könyv gondolatmenetének felépítésére, az összegyűjtött anyag elrendezésére áll, azaz a mű nem egyszerűen statisztikai, vagy szociológiai eszmefuttatások sorozata, hanem részleteiben vizsgálja a különféle betegségek, a szülés levezetése során történt sérülések okait és a szűkebben vett medicina-történet számára is számos tanulsággal szolgál. Az Orvostörténeti Közleményekben való hosszabb ismertetését mindemellett, a téma magyar vonatkozásai indokolják. Semmelweis felfedezésének jelentősége persze nem a magyar tudomány fejlődésében játszott szerepében rejlett, hiszen az az egyetemes (illetve, ha úgy tetszik a nyugati) medicina fejlődésének szerves alkotórészét alkotja. A magyar orvostörténészek számára azonban valószínűleg különös jelentőséggel bír. Bár jelen hosszabb ismertetés célja, éppen a magyar vonatkozások közelebbi vizsgálata, röviden összefoglalom Loudon könyvének általános megállapításait. II. Loudon könyve földrajzi értelemben a gyermekágyi mortalitás visszaszorításában elsősorban az angolszász világ 19—20. századi fejlődését vizsgálja, kisebb kitekintésekkel a francia, holland és skandináv területekre. Tematikailag a gyermekágyi láz problematikája csak egyet alkot a számos gyermekágyi elhalálozáshoz vezető ok közül, noha leghosszabban ezzel foglalkozik. Loudon megállapítása szerint, amelyeket igen alapos statisztikai táblázatokkal, és a modern matematikai szociológia akkurátus, és az első, gyakran felszínes benyomásokat megcáfoló számításaival támaszt alá, a kórházi gyermekágyi halandóság (továbbiakban MMR: maternal mortality rate) bár a korszak során folyamatos csökkenést mutatott, mégis csak az 1940-es, 1950-es években érte el a mai elfogadhatóan alacsony 1—2%-os szintjét. Ennek okát abban leli fel, hogy bár egyes kiváltó okokat ugyan megszüntethettek (a gyermekágyi láz esetében pl. újabb és újabb fertőtlenítő szerek használatával), azonban összességében a kórházak általános hygienes viszonyainak javulása, az alkalmazott szülészeti módszerek tökéletesedése, és a megbízhatónak bizonyult aszeptikus szerek használata összességében csak ekkor ért el határozott eredményt. A vizsgált országok összesített táblázatai szerint (bár egyes kórházak, vagy egyes otthon szülő nők tekintetében előfordultak alacsonyabb mutatók), a puerperalis sepsis a 19. század végi 15—20%-ról, csak az 1940-es évek elejétől csökken 10% alá, majd jut az 50-es évekre 1—3 % közelébe. A statisztikákban sokáig az egyéb okok között megtalálható fentebb említett MMR-t okozó betegségeket és sérüléseket pedig a korábbi 20—25%-ról, csak az 1940-es évek végétől sikerült 10%, majd az 1950 évek végétől 3% alá szorítani a civilizált világban.