Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 149-157. (Budapest, 1996)

KRITIKÁK / REVIEW ESSAYS - Szabadváry Ferenc: Német—magyar természettudományos és műszaki kapcsolatok 1867—1914 között

e munka, melynek során feldolgozta a magyar hallgatók számarányát a német egyetemeken és műszaki főiskolákon és ábrázolta eredményeit különböző szempontok szerint összeállított statisztikai táblázatokban áttekinthetően. Érdekes megállapítása, hogy a kiegyezés korában a külföldön tanuló magyar diákok száma az osztrák egyetemeken folyamatosan csökkent, a német egyetemeken viszont nőtt. Ez egyébként más területeken is megállapítható, így pl. magyar tudósok szinte teljesen felhagytak osztrák folyóiratokban való pubikálással a német folyóiratok javára. A német egyetemeken a magyar diákok legnagyobb arányban a bölcsészeti karokon tanultak. Tudni kell, hogy abban az időben a természettudományok is a bölcsészeti fakultásokhoz tartoztak. Az nem volt megállapítható, hogy hogyan oszlottak meg a humán és természettudományi tárgyak között. A bölcsészek után, érdekes módon, a jogászok következtek, holott éppen a jog nem internacionális, hanem lényeges különbségek vannak az egyes országokjogalkotása és alkalmazása között. A teológia már csak harmadik helyen szerepelt és legkevésbé látogatott az orvosi fakultás volt. Erre valószínűleg az a magyarázat, hogy a vizsgált korszakban a bécsi egyetem orvosi fakultása a világon az egyik leghíresebb volt. A műszaki főiskolákon a gépészeti és a vegyészeti tanulmányok vezettek. Figyelemreméltó szerző azon megfigyelése, hogy a kémia területén az egyes intézmények látogatottsága és a választott kémiai intézet ill. professzorának hírneve között határozott összefüggés állapítható meg. így pl. amíg Bunsen tanított kémiát Heidelbergben, odajárt a legtöbb magyar diák, ez azután visszavonulása után eltolódott a berlini és müncheni egyetem felé, amelyeken Emil Fischer ill. Baeyer professzor révén a szerves kémia dominált. Azokat a magyar diákokat, ill. posztdoktori tanulmányúton kint tartózkodott magyarokat, akik később itthon szakmai tudományos nevet szereztek, név szerint is kiemelte a szerző. A berlini egyetem esetében az ott tanuló magyarokról teljes névsort nyújtott. A Magyar Tudományos Akadémia német kapcsolatai abból ítélhetők meg, hogy a természettudományok területén tiszteletbeli taggá választott külföldi tudósok között a németek és ezen belül meg a kémikusok vezettek. Megjegyzendő azonban, hogy a humán területekről kétszer annyi tudóst választottak tiszteletbeli taggá, mint a természettudományokban. Ez érthető, hiszen tudjuk, hogy a Magyar Tudományos Akadémián a humán szektor szerepe volt akkoriban a nagyobb és jelentősebb. A vizsgálat kénytelen volt már csak azért is egyoldalú lenni, mivel a Német Birodalomban ilyen össznemzeti intézmény, Tudományos Akadémia nem működött. Ami a társadalmi kémikus egyesületeket illeti, kémikus egyesület meg Magyarországon nem volt e korszakban, illetve csak a korszak végén, 1907-ben alakult és így szintén egyoldalú volt az elemzés, melyben megállapította, hogy a nagytekintélyű 1868-ban létrejött Német Kémiai Társaság tagjai közt szépszámú magyar kémikust találhatunk. Ugyanakkor viszont Magyarországon aránylag sok német mérnök és technikus dolgozott akkoriban az iparban, azon belül különösen a vegyiparban, rendszerint vezető pozícióban. A korabeli magyar szaksajtóból az is kiderült, hogy ezt a magyar vegyészek sérelmesnek tartották és többször élesen protestáltak ellene. Befejezésképpen két Németországból betelepült vállalkozó, Leipziger Vilmos és Stühmer Frigyes sikeres pályafutását ismerteti, kis vállalkozóból a magyar szeszipar és édesipar tulajdonukban lévő és nevüket viselő legnagyobb vállalatáig. 290 hivatkozással és bő angol nyelvű összefoglalóval járul hozzá ismereteink bővítéséhez Vámos Éva a technikatörténet, oktatástörténet és gazdaságtörténet területén egyaránt hasznos adatgazdag munkájával. SZABADVÁRY FERENC, Ph. D.; D. Sc.; Országos Műszaki Múzeum Kaposvár u. 13-15. Pf. 305, Budapest, H-1112, Hungary