Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 149-157. (Budapest, 1996)

KRITIKÁK / REVIEW ESSAYS - Plavecz Tibor: Fogászat és fogtechnika a millenniumi Magyarországon. A Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban őrzött dioráma (Budapest Modell) orvostörténeti feldolgozása

szerült. A Morrison-féle fúrógép, amelyet szabadalmazója állandóan tökéletesített, a múlt század hetvenes éveitől minden nehézkessége ellenére nagy szolgálatot tett orvosnak, páciensnek egyaránt. A szakirodalom e gépek virágkorát a századfordulóra teszi — tény azonban, hogy a modern, elektromos meghajtású fúrógép általános elterjedésére csak a második világháború után került sor. Németh László önéletírásából tudjuk, hogy még ő is ezzel a géppel dolgozott. A rendelő nélkülözhetetlen tartozéka volt az olajjal működő Teltschow-féle lámpa, amely lehetővé tette, hogy az orvos a szájüreg minden zugát láthatóvá tegye és biztonságosan tájékozódjék a fogak állapotáról. Hiszen a korunkban már nélkülözhetetlennek számító diagnosztikai eljárás, a röntgen-átvilágítás éppen a Rónai-féle modell megalkotásának időpontjának szülötte. Wilhelm Condrad Röntgen 1895. november 8-án fedezte fel a későbbiekben róla elnevezett X-sugarakat, amelyek segítségével a fog azon részei is láthatóvá váltak, amelyek mindaddig csupán a fog extractiójával voltak megfigyelhetők. Röntgen találmánya az orvoslás más területeihez hasonlatosan a stomatológiában is jelentősen megkönnyítette a diagnózis felállítását. Más kérdés, hogy egy elfogadható kép elkészítéséhez mintegy 30 percnyi besugárzásra volt szükség, aminek szövetroncsoló hatását csak később ismerték fel. Tény azonban, hogy nagy segítséget adott az orvos munkájához, és sok, azideig extrahálásra ítélt fogat mentett meg, nem beszélve az alsó állkapocs fogainak teljes pótlásáról; ha ugyanis itt legalább két fogat sikerül megmenteni, a beteg könnyebben hozzászokik a teljes műfogsorhoz. Mindazonáltal a hagyományos diagnosztika kellékei, a megfelelő erősségű fényforrás, a fogtükör és a „perkusszió" még sokáig tartották magukat, hiszen nem minden fogorvos engedheti meg magának még napjainkban sem a költséges röntgen-berendezés beszerzését. A fogorvostól balra helyezkedik el az úgynevezett „néma asszisztens", benne az alsó és felső fogsorhoz készült nyomókanál, egy kész lenyomat, a fogak tisztítására szolgáló eszközök, az amalgámtartó, illetve amalgám hordozó, amely jelentősen megkönnyítette a preparált cavitasba az amalgám behelyezését. Az orvostól jobbra található az egyetlen mozdulattal nyitható-csukható, szélén fogazott fémkerettel ellátott fiókféleség, melynek keretre azért volt szüksége, hogy a műszerek le ne csússzanak. A „véres" műszereket a páciens nem láthatta, ha csak használatukkor ki nem nyitotta a szemét. A fogorvosi munka lényeges része volt a helyi érzéstelenítés. A fájdalom kizárása, vagy legalábbis csökkentése mindig is központi problémája volt mindenféle sebészeti beavatkozásnak. A fájdalom kiküszöbölése nem csak a páciens érdeke, hanem az orvosé is, aki a mozdulatlan, nyugalmi helyzetben lévő testrészen pontosabban tudott dolgozni. A fájdalom csökkentése szempontjából kezdettől a befecskendezéses (injectios) módszerek jöhettek elsősorban számításba. A morfiuminjectio ebből a szempontból nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Kezdetben a kokainhoz is sok reményt fűztek — gondoljunk csak Carl von Scherzer. Carl Koller és Fürth 1859-ben, 1884-ben illetve 1897-ben végzett kísérleteire —, azonban a fogeltávolításhoz — a fogak anatómiai helyzetének figyelembe vétele okán — a kikísérletezett optimális dózis nem bizonyult elegendőnek. Alfred Einhorn volt az, aki a lokális érzéstelenítésre 1905-ben bevezette a novokaint. A „Budapest modell" másik, a rendelőhöz képest kissé megemelt, a rendelkezésre álló vízszintes felületnek mintegy kétharmadát uraló része a fogtechnikai laboratórium. Bizonyos mérvű túldimenzionáltságát magyarázza, hogy Róna Imre ekkor még fogtechnikus volt, hiszen a fogászi működését engedélyező oklevelet csak 1912-ben kapta meg. A legtöbb fogműves — „fogművész", ahogy ezekben az időkben nevezték őket — méltatlan körülmények között élt és dolgozott. Voltak, akiknek „laboratóriuma" egy bérház nedves alagsorában