Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 149-157. (Budapest, 1996)

ADATTÁR / DOCUMENTS - Winkler Gábor—Kiss Erika—Salamon Ferenc: Közkórházi helyzetkép a 1917—1942 és 1975—1993 között a Szent János Kórház egykori körleveleinek tükrében. A Szent János Kórház alapításának 100. évfordulójára

Kórházi kezelést már nem igénylő' (ún. „ápolási") esetek megoldása 18/1922. sz. körirat: (1922. szeptember 19.) „Hozzám érkezett kimutatásból meggyőződtem arról, hogy több osztályon okvetlenül kórházi ápolást nem igénylő betegek vannak. Kérem a főorvos urakat, hogy azon, okvetlenül kórházi ápolást nem igénylő és oly állapotban lévő betegeket, akik kíséret nélkül és a maguk lábán hagyhatják el a kórházat és lakásuk is van, haladéktalanul kiírni szíveskedjenek, a többi, a kimutatásban foglalt betegek eltávolításáról pedig a gondnokság, ill. a székesfővárosi tanácshoz intézendő felterjesztés útján gondoskodjanak." SH-146/1993. sz. körlevél: (1993. február 8.) „Ha a beteg orvosi ellátást már nem igényel — csak tartós ápolást — akkor az illetékes osztály az áthelyezés céljából feveszi a kapcsolatot a területileg illetékes kórházzal, illetve osztállyal. Azok két napon belül kötelesek válaszolni, hogy a beteg mikor és hol nyer elhelyezést. Mindkét intézkedést racionalizálási törekvések indokolták, de a korabeli rendelkezésben túlzsúfoltságból eredő problémák is közrejátszottak. Ez egyébként már 1918-ban ellátási problémaként jelentkezett. Az 1430. sz. körirat (1918. április 15.) szerint . miután a Székesfőváros közkórházaiban állandóan tömegesen jelentkeznek felvételre olyan betegek, a kik feltétlenül kórházi ápolást igényelnek, de túlzsúfoltság miatt fel nem vehetők, a Központi Igazgató Úr utasítására újból felkérem a Főorvos urakat, hogy ... legyenek szívesek az osztályaikon ápolt és nem feltétlenül kórházi kezelést igénylő betegeket elbocsájtani, hogy a kórházi ápolást igénylőket felvehessük. Az 1575/1918. sz. iratban (1918. április 28.) arról rendelkeznek, hogy 100 női beteg kezelésére részleget nyitottak a rákoskeresztúri Erdei Üdülőtelepen, ezért ,,a közkórházakból az olyan tüdő-tuberkulózisban szenvedő női betegeket, a kiknél gyógyulásra kilátás van, ... kiírni szíveskedjenek és ottani felvételre utasítani. Ezekből a sorokból megállapítható, hogy a kórházi betegellátásnak már ebben az időben is kellett szociális gondok megoldásában segédkeznie; a zsúfoltság, a „nem feltétlenül kórházi kezelést igénylő betegek" kórházban tartásának oka otthoni kezelésük megoldatlan voltában kereshető. Társadalmi problémáknak — részben, vagy nagyobb mértékben — az egészségügyre hárítására napjainkban is bőven akad példa. Jól példázza ezt a hajléktalanokkal kapcsolatban közzétett SH-148 (1990. sz. körlevél is: ,, Hajléktalant, akit mentő szállít, vagy saját lábán-, illetve bármi más módon felvételre jelentkezik a kórházban, az illetékes kórház felvenni köteles és köteles a szükséges gyógykezelést biztosítani számára. Hajléktalant elküldeni szigorúan tilos! Amennyiben a hajléktalan orvosi vizsgálat után nem szorul ellátásra, vagy ellátás után osztályos felvételre, a vizsgálatot végző orvos köteles gondoskodni a KANY-onW keresztül a hajléktalan elhelyezéséről. Amíg a szállítás nem történik meg, a hajléktalan elhelyezését a kórházon belül kell biztosítani. 7 Központi Ágynyilvántartó.