Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 149-157. (Budapest, 1996)

ADATTÁR / DOCUMENTS - Plavecz Tibor: Magyar honvéd- és katonaorvosok tapasztalatai az első világháborúban

(3) 1 M. Kir. 5. honv. ezred II. zlj. Dr. Hvozdovics Antal ált. orvos Jelentés a m. Kir. Honv. Miniszt. 21714/eln. 12-1924 sz. rendeletre A m. Kir. Honv. Min. 21.714/eln. 12-1924.sz. rendeletre jelentésemet a következőkben te­szem meg: Mint a harctéri szolgálat minden ágában, úgy az e.ü. szolgálat terén is számos nyitásnak kell történni a háborús tapasztalatok nyomán, így elsősorban, a harctéri e.ü. szolgálatot elő­író szolgálati szabályzatokban. Ezen régi még jelenleg meg njem változtatott szabályzatok előírásának nagy része nem volt betartható, mert egyik fő alapjuk, amire építve voltak, a ,,Genfi egyezmény", amely a sebesültek részére a gyors segélynyújtást lehetővé tenni, il­letve ezt megkönnyíteni hivatva lett volna, 1—2 esetet leszámítva, teljesen figyelmen kívül hagyatott. Ezáltal a harctéri e.ü. szolgálat az első vonalban nagyon meg lett nehezítve; ezen akadályt ugyan a szolgálat teljesítése céljából kitartással s önfeláldozással le lehetett s le is kellett győzni, de ez mind a sebesültek s betegekkel való bánásmód humánus voltának ká­rára történhetett és történt. Az alábbiakban egy rövid áttekintést foglalok össze arról, vájjon a gyalogságnál rendsze­resített e.ü. személyzet és segédszemélyzet, tekintve az utóbbinak felhasználását sebesült­szállításnál, továbbá a rendszeresített e.ü. anyag elégséges volt-e?; vájjon a gyalog h.o.e.ü. oszlop személyzete, e.ü. anyaga és rendszeresített kocsijai elégségesek voltak-e, illetve megfeleltek-e a követelményeknek?; milyen újítások lennének szükségesek a kórházvona­toknál? Ezektől függetlenül megemlítek egyes e.ü. szempontból fontos általános érvényű mozzanatokat, mint a lezajlott háború előtt vagy teljesen ismeretlen vagy legalább is jelen kis méretben gyakorlatilag nem alkalmazott tényezőket, így a háborús fertőző betegségek, — a sebesülésekkel kapcsolatosan fellépő tetanus és gázphlegmone — elleni védekező mó­dokat, s a gázmérgezéseket. I. Önálló zlj. részére 2 orvos, egy 3 zlj.-ból álló gy. ezred részére 5 orvos volt rendsze­resítve, de ez csak a háború legelső idejében volt így. Később egy önálló zlj.-nak csak 1 or­vosa vagy csak 1 e.ü. hadnagya; egy 3 zlj.-ból álló gy.ezrednek legfeljebb 3 orvosa volt. Stabil viszonyok mellett az orvosi szolgálat így is elláttatott; önálló zlj.-nál 1 orvossal fenn­akadás nélkül, az ezrednél úgy, hogy az ezredorvos főnöke egyidejűleg egy zlj. orvosa is volt. Mozgó harcokban, vagy nagyobb sebesülési % mellett, amire számtalan sok eset volt, ezen utóbbi orvos dotatio nem volt elégséges, különösen nem, ha az ezred nem maradt zlj.­aival saját kötelékében. Általában az egész háborút végigkísérte az orvoshiány, úgyannyira, hogy a volt hadseregfőparancsnokság kényszerítve volt orvosok helyett, 6—8 egyetemi fél­évvel bíró orvosnövendékeket, mint e.ü. hadnagyokat vagy alhadnagyokat kiküldeni, kik sok helyen, pótlandó az orvost, önállóan működtek. A sebesültek ellátását illetőleg, értve úgy az egyszerű mint a complicált kötések feltevését, általában jól voltak használhatók, de 1 Hadtörténeti Levéltár, l.vh. 4633.cs. fol. 681—690.

Next

/
Oldalképek
Tartalom