Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 149-157. (Budapest, 1996)

ADATTÁR / DOCUMENTS - Plavecz Tibor: Magyar honvéd- és katonaorvosok tapasztalatai az első világháborúban

Tehát azon kérdésre, hogy mozgó és állóharcban mennyi idő múlva jutottak a sebesültek a segély helyre, még egy és ugyanazon ütközetben is nehéz precíz választ adni, mert mint tudjuk, igen sok előre nem látott körülménytől függ ez a kérdés. 17. kérdés A sebészi tevékenység főleg első segély nyújtásban merül ki és mert állandóan az elvérzés veszélyei is fenyegetnek, megfelelő készültséggel, rátermettséggel, lelkiismerettel, sok-sok életet lehet megmenteni. Újra felemlítem azon anomáliát, hogy bár a segélyhelyen elvérzéses életmentés folyik, mégis a vérző erek lefogására alig van 2—3 drb Pean rendszeresítve, holott ezek esetleg egy sebesültnél is elégtelenek lehetnek. Nagyon tanácsos a Peánok használata (lekötés), mert maga a nyomókötés csak odahaza, a fekvő, nyugodt betegen olyan jó vérzés csillapító, ahogy ez a könyvekben le van írva. Egészen más a mozgó, bujkáló, mászkáló, messzemenő sebesülteknek a helyzete. 18. kérdés GAZMERGEZES: Nincs a háborúnak irtózatosabb eszköze, mint a gáz. Emberi képességgel nagyobb pánikot előidézni mint gázzal nem lehet. Apróbb incidensektől eltekintve két ízben volt részünk a rettegett gáztámadásból. Az ellene való védekezés módja tisztán a gáz mineműségétől függ. Ez irányban annak idején ami csak felsőbb helyről történhetett, tényleg meg is történt. Pl. egyik este mint mindig a századok leküldték soros embereiket a völgybe, hogy az odaérkező tráintől az általuk hozott vacsorát, kenyeret, munitiót átvegyék, 3—4 zlj. ilyen leküldött különítményei nyüzsögtek ott, a legtöbbje felületességből nem vitte magával a gázmaszkját. Egyszerre megindult a gáztámadás, erre a minden napi lármájától az ellenség által is jól ismert helyre. Óriási pánik. Az emberek a lovak hasához, a földön, egymás hátához szorították az arcukat, a legszomorúbb azonban az volt, hogy azokkal, akik maszkot tettek fel, a maszk nélküliek birokra keltek, hogy egymás fejéről azt letépjék, a lovak ösztönüknél fogva a tömör gázból másztak felfelé a hegyoldalra, oldalukon a hozzájuk lapuló az arcukat a ló testéhez szorító bakákkal. Az akkori maszk kitűnő volt, de csak bizonyos ideig. Ötven percen át injektióztam stb. a nagy gázban embereimmel együtt a földön hempergőket, akkor azonban nekünk is menekülni kellett, mert a maszk rétegei már áteresztették a gázt, de a mérgezést így sem kerültük ki. A későbbi gáztámadásokat aztán már mindenki sokkal komolyabban vette. — A maszk első kelléke, hogy légmentesen zárjon. E tekintetben értékes tapasztalatra jöttünk rá. Egyesek ugyanis, bármilyen jó is volt a próbánál a maszkjuk, mindig kisebb mérgezést kaptak, bár maszkot viseltek. Kisült, hogy ezek a szórványos esetek azok közül kerültek ki, akik egykét nap óta nagyobb hasmenésben szenvedtek, mert megnyúlt, hirtelen lesoványodott arcukon nem zárt légmentesen a maszk. A legénységet figyeltük, erre kioktattuk, főleg bélhurutosoknál. Csak eleinte adtam ezzel sok dolgot a gáztisztnek, mert később már mindenki hasmenés esetén szaladt hozzám gyógyszerért a gáztól való félelmében. Ugyanebből következik, hogy minden más okból való hirtelen arc lesoványodásra is figyelni kell, hogy a maszk idejében cserélhető legyen, mert annyi ember soha nem volt, hogy a bélhurutosokat is kórházba küldhettük volna. Egy másik ilyen tapasztalati tény: szőrös arcon sem zár