Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 149-157. (Budapest, 1996)

TANULMÁNYOK / ARTICLES - Schultheisz Emil: Medicina a reneszánsz egyetemen. Tankönyv és curriculum

ismereteit a természetfilozófia ama részeiből meríti, amelyek az emberi test részeivel foglalkoznak.

39 Az orvosi tanulmányok elvi kérdéseiről és gyakorlatáról író orvosok hasonló következtetésre jutnak mint a filozófus Zabarella. Capodivacca

40 De differentiis címmel írott metodikai munkájában egy «exemplum medicum» segítségével igazolja a filozófia-stúdium nélkülözhetetlen voltát az orvosi curriculumban.

41 Mivel filozófia nélkül nem lehet az orvostant megérteni, e két diszciplínát együtt kell tanulni, állapítja meg a 16. század egyik másik jeles orvosa Montanus is, Methodus docendi, illetve Methodus medicináé universae című írásban.

42 Az a néhány szöveghely, amire végső soron minden humanista visszavezeti az orvosi stúdiumok filozófiai alapjairól szóló fejtegetéseit Arisztotelész De sensu et sensato-jában található.

43 Az ubi desinit philosophus, incipit medicus gondolata tovább hat a 17. században is. A német egyetemek curriculumában a 16. század második felében csaknem obligát.

44 A koppenhágai orvosi curriculum szerkesztője, 39 , ,Ex hacpotissimum naturalis philosophie parte sumit ars medica partem illám quae physiologica dicitur, in qua de humano corpore, ac de eius partibus sermofit, quam medico illas curaturo necessaria penitus sit earum cognitio" Zabarella: De naturalis scientiae etc. cap. XXXIII p. 93. Egyebekben Zabarella azt is megírja, hogy az. anatómiát tanuló orvosok illetve studiosus-ok melyik Arisztotelész művet olvassák, melyiket ne: ,,non in libris de história [t.i. animalium] sed in libris de partibus [animalium] methodice de ipsis partibus agentem... " Azt a jelentős szerepet, melyet a logika foglal el az orvosi tanrendben Zabarella véleménye szerint, több helyen is részletesen tárgyalja: De natura logicae, II. 4.; De methodis II. 11—14.; v.o. Edwards, W.F.: „Jacopo Zabarella. A renaissance Aristotelian's view of rhetoric and poetry, and their relation to philosophy" in: Arts libéraux et philosophie au Moyen Age (Montreal-Paris 1969) pp. 843—54. A logikának a többi diszciplínával való összefüggéseit is bemutatja. Ez az itáliai orvosi-fdozófiai szemlélet később minden európai egyetemre behatolt. V.o. Petersen, P. : Geschichte der Aristotelischen Philosophie in Deutschland (Leipzig, 1921); Az oxfordi arisztotelianizmust tárgyalja Schmitt, Ch.B. : John Care and Aristotelianism in Renaissance England (Kingston-Montreal 1983); itt a határterületeket érintő legújabb irodalom is megtalálható. 40 Girolamo Capivaccio (Capodivacca, megh. 1589-ben) 1552-től a páduai egyetem orvosi karának tanára. Anatómiai könyve (Velence. 1593) jelentéktelen Galénosz kivonat, elméleti írásai annál érdekesebbek. A De differentiis doctrinarum sive methodis Uber (Padua, 1562) a gyűjteményes kiadásban is megjelent: Opera omnia quinque sectionibus comprehensa (Frankfurt, 1603); és még három velencei kiadás. 41 De differentiis, Cap. VI. A szöveget részben közli Schmitt, op. cit. Arist., p. 256. Capodivacca a kérdést a medicina és a logika szempontjából is vizsgálva tárgyalja az ordo resolutivus-X, az ordo compositus-t és az ordo definitivus-i, s így jut el a filozófia és medicina egyes feladatainak mintegy összeolvadásához. 42 Giovanni Battista da Monte (Monte, Montanus, 1498—1551) Manardus és Vesalius barátja. Orvosprofesszor Ferrarában, majd Páduában. Az orvosi filológiának ismert képviselője, ugyanakkor a század egyik leghíresebb gyakorló orvosa. Hippokratész, Galénosz, Avicenna, Rhazes igen sok írását fordította, kommentálta. O volt az első, aki a kórházi gyakorlatot bevezette (ld. ott). Jelentős az általa írt Consilia: Consultationes medicae de variorum morborum curationibus (Bologna, 1556). Irodalmi munkáinak zöme mind orvos- mind filológiatörténeti aspektusból jól feldolgozott. Az orvosi oktatás metodikájáról írott könyvei viszont kevéssé ismertek. A Methodus docendi és a Methodus medicináé universae halála után jelentek meg nyomtatásban. 1549 novemberében tartott előadásainak kivonatát Lucas Stengel két évvel később kiadta (Metaphrasis summaria eorum quae ad medicamentorum doctrinam attinent excerpta ex lectionibus in Patavino gymnasia anno 1549 mense Novembris; Augsburg, 1551) Műveinek teljes jegyzéke megtalálható Haller bibliográfiájában: Bibi. med. pract. II. p. 76 ff. 43 Montanus is erre hivatkozik mind a Methodus-okban, mind pedig az In artem parvam Galeni explanationes-ben ( Venetia, 1554), ahol ugyanezt a problémát taglalja: ,,... quod idem assignat Aristoteles in libro de sensu et sensato inquirens, ubi desinit philosophus, qui desinit a speciebus animalibus, incipit medicus determináns a forma etiam rationem." Montanus op. cit. f. 6. Ehhez ld. még Crescini, A.: Le origini del metodo analitico il cinquecento (Udine, 1965) és Wightman, W.P.D., „Quid sit methodus? «Method» in sixteenth-century medical teachings and discovery" Journal of the History of Medicine 19 (1964), pp 360—76 44 Német egyetemekre részben Simone Simoni (1532—1602) révén jutott. A protestáns olasz Simoni élete nagyobb részét az északi egyetemeken töltötte. Arisztotelész kommentárjai mindkét fakultáson használt tankönyvek voltak.