Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 149-157. (Budapest, 1996)

ADATTÁR / DOCUMENTS - Plavecz Tibor: Magyar honvéd- és katonaorvosok tapasztalatai az első világháborúban

piai követelményeknek megfelelhettünk, hogy az operált koponyalövések legalább 3 hétig minden szállítás alól kizárattak. — Kezelési főelvül szolgált, hogy a koponyalövések minél korábban, lehetőleg sebesülés utáni első 8—12 órán belül kerüljenek műtétre, olyan e.ü. intézetbe, hol úgy a beosztott műtő orvos szakképzettsége a megfelelő asepsis, műtét után legalább 3 heti nyugalom biztosítva van. Ilyen intézet a tábori, vagy mozgó tartalék kórház, vagy álló harczokban kedvező körülmények között esetleg az e.ü. oszlop is. — Ha ezen feltételek nincsenek meg, akkor tanácsos a koponyalövéseket hátrábbfekvő hadtáp kórházakba szállítani, annyival is inkább, mert tapasztalatainkból kiderült, hogy a koponyalövésekjelentékeny része eleinte a szállítást elbírja. Bizonyos hányaduknál természetesen számba kell vennünk a szállítás folytán beálló rosszabbodásokat, sőt haláleseteket is. — A leggyakoribb műtét a tangenciális koponyalövések ellátása volt. A műtéti beavatkozás novocain—adrenalin helyi érzéstelenítésben, esetleg chloraethyl bódulatban ment végbe, általános narcózis teljesen feleslegesnek mutatkozott, úgyszintén a fejbőr vérzésének meggátlása czéljából a Heidenheim féle lánczszerű aláöltések is, ha a novocain oldathoz 18 csepp adrenalint adtunk, amelylyel a vérzést biztosan el lehetett kerülni. A műtét a bőr seb alapos tágítása, a roncsolt bőr seb szélek Friedrich szerinti kimetszéséből, a csonthiány széleinek Lauer fogóval való lecsípése és oly fokú tágításából állt, hogy a kemény agyburok és agysérülése jól szemügyre volt vétethető. Az agypép óvatos kitörlése s a besodort csontszilánkok gondos s kíméletes eltávolítása után a sebüregbe egy perubalzsamos gaze csíkot vezettünk be, mely fölött a lágyrészeket részben egyesítettük. — Tehát a koponyalövések félig nyílt kezelésének voltunk hívei, azon meggyőződésből, hogy az apró, mélyen az agyállományba sodort csontszilánkokat nem vagyunk képesek teljességükben eltávolítani. — Báránynak elsődleges zárt kezelési módszerét, bár ez látszana ideális eljárásnak, éppen az előbb említett aggályok, továbbá ama körülmény folytán, hogy a sebesültek nem érkeznek 8 órán belül a tábori kórházakba, s a koponyarés elzáráshoz szükséges plastikák nem vihetők keresztül általánosan, az első harczvonalban nem ajánlom. — A segmentális és diametrális koponyalövéseknél csak a be- és kilövés szilánkjainak eltávolítására szorítkoztunk, mivel a lőcsatorna hosszúsága, valamint mély fekvése által úgy sem volt hozzáférhető. — Bennrekedő lövések után tábori kórházakban kutatni röntgen készülék hiányában, műhiba. — A koponyalövések lefolyása alatt a hozzácsatlakozott fertőzések folytán fellépett szövődmények, ú.m. agyhártyagyulladás, encephalitis, agytályog és agyelőesésnél csupán az utóbbi 2 esetben avatkoztunk be. A beavatkozás agytályognál nagy koponyarés jelenlétében, vas űrtűvel véghez vitt próbapunkcióból állott. Ha ez gennyet eredményezett, akkor egy finom szikével behatoltunk az agytályogba. Az agyelőesés, mely mindég valamilyen mélyen fekvő fertőzési gócz által okozott agyvizenyő következménye, vagy a mélyen fekvő tályog keresésére késztetett, vagy pedig a nagy agynyomás lumbális punctiók által való csökkentésére indított. Ezen rendszeres lumbális punktiókat az agylövésekhez csatlakozó szövődmények esetében elég gyakran alkalmaztuk. — Urotropin prophilaktikus adagolása hatástalannak bizonyult. — Nagyon fontos a koponyalövések ápolása. Ezen sebesülteket legtanácsosabb külön szobában egyesíteni, megbízható állandó ápolói felügyelet alá helyezni, mert a nyugtalan, deliráló, zavart betegek kötéseiket letépdesik, zavartsáuk miatt magukban és másokban bajt okozhat-