Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 149-157. (Budapest, 1996)

ADATTÁR / DOCUMENTS - Magyar László András: Friedrich Hoffmann tanulmánya a magyar bor természetéről

Legközelebb e szőlőfajtához a Meyer vagy Mey ran-Weintrauben nevű szőlők állnak, mivel a bennük termő nedv íze és illata erősen emlékeztet a majorannáéra. Szemeit vékony, de szívós, feketésen pettyezett héj födi. Magas szesz- és olajtartalmú, nagyon finom bor készül belőlük. Végül a Geysdutten-Trauben-nek nevezett szőlők következnek, szemük vaskos, zöld hártyával borított s kecskecsöcs alakú. Bőséges bennük a nedv, s leginkább a cukrászok használják föl. § VI. Ami a hitványabbnak ismert szőlőfajtákat illeti, ezek közé tartoznak a fehér és a halvány szőlők, amelyek nevüket a szemüket borító fehér és áttetsző héjról kapják. Nedvük bőséges, édeskés, de erőtlen. E hitványabb fajhoz tartoznak azok a vörös avagy kék borok, amelyeket leginkább a soproni és budai vidék terem bőségben. Nevüket vörös vagy kék külső héjukról kapták, ezért hívják őket „kék- vagy vörös borszőlődnek. Nedvük kissé fogós és enyhén ecetes. § VII. Miután sorra vettük a sokfajta szőlőt, amit csak Alsó- és Felső Magyarország terem, a következőkben azt kell kissé világosabban kifejtenünk, hogy belőlük miként készülnek a különféle bor- és mustfajták, különösen azért, mert igen kevesen ismerik ezt a borkészítési módot, melyről szavahihető közemberektől hallottunk. A legjobb s legfinomabb bort az Augster-Trauben nevű szőlőből készítik: a helybéliek ezt „esszenciádnak

16 hívják. Darabonként választják ki a szokott érettségi foknál tovább érlelt és fél-aszú fürtöket, sőt olykor, ha a napmeleg még nem érlelte meg eléggé, enyhén fűtött kemencébe is berakják őket, hogy még jobban megsárguljanak, majd leszárazva prés alá helyezik: ezt jó erősen meghúzzák, így préselik ki a levet, mely a legédesebb nektárhoz hasonlít. E lé, miután elforrott, igen nemes, olajos, édes ízét sokáig megőrző borrá fejlik: egy év múlva azután lefejtik s drága áron árulják. Mágnások asztalán is megjelenik — mivel a kereskedők más borok készítése végett szokták vásárolni. A másik fajnak Ausbruch a neve — ez a jobb minőségű, szemelt szőlőből készül, melyből, a szárak eltávolítása után a présben szintén rendkívül édes nedvet nyomnak ki — ezt néhány napi forralás után a fél-aszú szemekéhez keverik. Az így forró mustban az aszúszemek édessége ki vonódik s a bor igen édes, olajos, gyönyörűséges illatú lesz, s édessége rendkívül sokáig változatlanul megmarad. A harmadik faj a nemes szőlő tiszta mustjából készül, ez megerjedve magas szesztartalmú, kevésbé édes, kristálytiszta bort ad. Ezután következik a negyedik faj, mely különféle szőlőfajtákból, nemesekből és nemtelenekből vegyest készül: eképpen nagymennyiségű mustot nyernek, mely az erjesztés után közepes minőségű borrá fejlik, ez nem túl vizes, s nem is túl nemes vagy édes ugyan, ám a rajnai borral ez is méltán versenyezhet. 16 Esszencia — ez nem borpárlat, hanem bizonyára egy szőlőfajta neve. Az őshonos magyar szőlőfajták legnagyobbrészt elpusztultak a 19. század végi nagy filoxérajárvány következtében, így a név nehezen azonosítható mai borszőlővel .